Irigyelt kapcsolati hálót hoztak létre a berberek

2009. szeptember 28. 11:09 Balázs Bálint

Pierre Bourdieu Kabíliában végzett kutatásait összegző három etnológiai tanulmány először 1972-ben jelent meg. A francia szociológus az algériai háború idején az akkor még Franciaországhoz tartozó Algéria fővárosi egyetemének oktatójaként berber törzsi társadalmak empirikus vizsgálata alapján a modern francia társadalom jelenségeinek értelmezésére tett kísérletet. Írása a társadalomtudományok megkerülhetetlen fejezete lett.

Korábban

"Modern világunk ahhoz a repülőgéphez hasonlítható, melyben nem ül pilóta. Az utastér teli van utasokkal, egy csomó emberrel, akik úgy tesznek, mintha irányítanának, elmélyült képpel osztanak, szoroznak, holott mindnyájan ki vagyunk szolgáltatva a tőzsdei árfolyamok szeszélyes mozgásának és annak, hogy minden a háttérből irányítódik" - így festette le egy interjúban a nyolcvanas évekre befutott, s ma már a legbefolyásosabb francia társadalomtudósként emlegetett filozófus alapképzettségű Pierre Bourdieu napjaink társadalmát.

Historizáló szociológiai alapállása meglehetősen markáns, ugyanakkor ellentmondásos: a történettudományt a „múlt történeti szociológiájává”, a szociológiát pedig a „jelen társadalomtörténetévé” kívánta formálni. Mindazonáltal nem könnyű besorolni az általa képviselt irányzatot a szociológia nagy elméleteinek sorába (s ezt sokrétű életművének roppant változatos befogadása is jól mutatja).

Kabil tanulmányaiban résztvevő megfigyelőként végzett terepi vizsgálatainak eredményét három fejezetben összegezte páratlan éleslátással. A kabilok szigorúan strukturált mitikus-rituális univerzumának kétértelműségeit vonultatja fel: a férfibecsülettől, a házak berendezésén át, a hazug és törvényszegő lókupecig vagy a házasságok körüli ravasz stratégiákig. Bourdieu eredeti meglátásaiból élesen bontakoznak ki a kabilok által alkalmazott mágikus kategóriák, például a becsület érzésének kifejezésekor, a ház berendezésének kialakításában, az ajándékozás és hozomány dolgában, a rokonság és a házasodási kapcsolatok alapjainál, reprodukciójában.

A könyv elméleti része, a gyakorlat elméletének vázlata három lehetséges elméleti megismerési módot (a fenomenológiai, másképp interakcionalista vagy etnometodológiai; az objektivista; és a praxeológiai megismerést) mutat be. Itt kerülnek elő Bourdieu historizáló szociológiájának sokszor újragondolt terminusai: a habitus és a szimbolikus tőke. A habitus tartós és átvihető eszmei, erkölcsi beállítódások, észlelési, gondolkodási és cselekvési sémák, testi viselkedési tendenciák rendszere, amely egyéni és kollektív gyakorlatokat hoz létre. Nemcsak eszmei, erkölcsi, technikai beállítódás, hanem maga a testtartás, a testi viselkedés is ide tartozik. A szimbolikus tőke a gazdasági és a fizikai tőke átalakított, voltaképpen álcázott, elleplezett formája, amely társadalmi státust biztosít az egyén számára. Ezen kulcsfogalmakkal - a szociológia történetében nem meglepő módon - a primitív viszonyok elemzésével kívánta átformálni a kortárs elméleti szociológiát.

A kötetben szereplő algériai vizsgálatai azért igazán figyelemreméltók, mert a kapitalista viszonyok terjedését rögzítik egy archaikus berber kultúra keretei között. Noha a kabil parasztság körében nincsenek tőkés áruviszonyok, a hírnév, a tekintély, a jó kapcsolatok itt is könnyen válhatók át gazdasági tőkévé, például hivalkodó fogyasztással, s emiatt e szimbolikus tőkeformák a felhalmozás legelőnyösebb formái.

Pierre Bourdieu: A gyakorlat elméletének vázlata - Három kabil etnológiai tanulmány. Napvilág Kiadó, Bp., 2009. 372 o. 3400 Ft.