Forró nyári napon fosztották ki Jeruzsálemet

II. Orbán pápa 1095-ben hirdetett keresztes hadjáratot, hogy visszaszerezzék a muszlimoktól a Szent Sírt és hogy segítséget nyújtsanak a szeldzsuk törököktől fenyegetett Bizánci Birodalomnak. A hadjárat a birtok nélküli nemesség számára is jó lehetőségnek kínálkozott új földek szerzésre, így Európa-szerte özönlöttek a zászló alá az önkéntesek.

Az indulást 1096-ra tűzték ki, mivel azonban IV. Henrik német-római császár és I. Fülöp francia király is egyházi átok alatt állt, a vezetést Bouillon Gottfried alsó-lotaringiai hercegre bízták. A 30 ezer gyalogosból és 5 ezer lovasból álló négy hadtest mellett számtalan kisebb, szervezetlen csapat, valamint kalandorok és vallási fanatikusok is útra keltek.

A keresztesek első haditette Nikaia bevétele volt 1097 júniusában. Az előrenyomulás a forró anatóliai hegyvidéken egyre nehezebbé vált, csak októberben érkeztek meg Antiochia alá, amelyet 1098 júniusában vettek be. A harcok és nélkülözések miatt mintegy felére csökkent sereg 1099. június 7-én vert tábort Jeruzsálem falai alatt. Az egy hónapos ostrom során a támadók legalább annyit szenvedtek, mint a védők, mivel igen kevés élelmet tudtak szerezni, a kutak vizét pedig a védők mérgezték meg. Végül a hajóik fájából épített ostromtornyokról sikerült a falakra feljutniuk, s belülről kinyitni a kapukat. A kor szokásainak megfelelően a keresztesek a polgári lakosság nagy részét is kardélre hányták, a többit elűzték, a várost kifosztották.

Ezután a sereg zöme hazatért, az ott maradók Bouillon Gottfriedet választották meg "A Szent Sír Őrzőjének" (a herceg a királyi címet nem vette fel, mert nem akart arany koronát viselni ott, ahol egykor Krisztust tövisekkel koronázták meg). Bátyja, Balduin már nem volt ilyen szerény és Gottfried 1100-ban bekövetkezett halála után Jeruzsálem királya lett, a Szentföldön további apró keresztény királyságok alakultak.

A mohamedánok 1144-ben foglalták vissza az első várost, Edesszát, III. Jenő pápa ekkor hirdette meg a második keresztes háborút. Ezt továbbiak követték a 13. század végéig, egyre kisebb eredménnyel. 1187-ben elesett Jeruzsálem, az ezután indult harmadik keresztes hadjárat már csak annyit ért el, hogy lehetővé tette ide a zarándokutakat. A negyedik hadjáratban a keresztesek Jeruzsálem helyett 1204-ben Konstantinápolyt foglalták el és fosztották ki, létrehozva a Latin Császárságot. Ezután már nem voltak lényeges változások a Közel-Keleten, bár még négy nagy hadjárat indult, és az utolsót 1270-ben IX. (Szent) Lajos francia király vezette.

Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.

12 450 ft 9 990 Ft

Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 25% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.

20 000 ft 14 990 Ft

Kérdésem van az előfizetésel kapcsolatban

előfizetek

26. Nagyhatalmi konfliktusok 1618–1820 között
VI. Nemzetközi konfliktusok és együttműködés

• A legitimitás elvére épült a Napóleon legyőzése után Bécsben megszabott új európai rend
• A trónt is szeretői segítségével szerezte meg a kegyencek cárnője, Nagy Katalin
• Bár sokan a halálát kívánták, valószínűleg mégsem mérgezés lett Napóleon veszte
• Hogyan kerültek franciák vagy éppen magyarok az amerikai függetlenségi háború csatatereire?
• Ifjúkorában édesapja halálra ítélte Nagy Frigyest, helyette azonban legjobb barátját végezték ki
• Miért hisszük úgy, hogy Napóleon alacsony volt?
• Miért raboltatott el Napóleon két pápát is?
• Bekerítő manővere miatt fölényesen nyerte Napóleon a „három császár csatáját”
• Lépésről lépésre falták fel Lengyelországot szomszédai a kora újkorban