A világ legkorábbi cserépedényei

Az eddig ismert legkorábbi agyagedény maradványait Japánban találták, ezek korát "mindössze" 16-17 ezer évesre becsülik. A Jücsanjen-barlangban lelték meg 2005-ben a legrégebbi rizsszemeket. A helyszín a tudósok szerint fontos összekötő kapocs a vadászó és gyűjtögető életmódot folytató barlanglakók és a földművelők között, akiknek késő pleisztocén-kori településeit a környéken tárták fel.

Elisabetta Boaretto, az izraeli Weizmann Intézet fizikusa és Hsziaohung Vu (Xiaohong Wu), a Pekingi Egyetem régésze legújabb tanulmányukban azt bizonyították be, hogy az emberek az eddig feltételezettnél sokkal korábban képesek voltak agyagedényeket készíteni. A tanulmány az amerikai Nemzeti Tudományos Akadémia folyóiratában, a PNAS-ban (Proceedings of National Academy Of Science) látott napvilágot.

"Az agyagedények az emberi tevékenység egyik legkorábbi produktumai, ezek vizsgálatával az emberi kultúra fejlődése követhető nyomon" - hangsúlyozta Tracey Lu, a Hongkongi Kínai Egyetem antropológusa, aki nem volt részese a vizsgálatnak. Mint kifejtette, kezdetben a cserépedényeket főzésre és tárolási célokra használták, később a hatalom és a társadalmi rang kifejezői is lettek, ahogy műtárgyakká is vált némelyikük. "A kerámiaedények napjainkban is a kultúra fontos részét képviselik" - magyarázta Tracey Lu.

A hongkongi antropológus szerint a kínai agyagedény egy kissé idősebb, mint japán társa. Ugyanakkor hosszú idő óta vitatkoznak a tudósok arról, hogy mennyire pontos lehet a barlangi leletek radiokarbonos kormeghatározása. A barlangi népesség ugyanis nap mint nap ugyanazon a helyen gyújtott tüzet, egymásra rakódnak a hamurétegek, az egykorvolt lakomák maradványai, ám időnként a rétegek összekeveredtek. "Elismerem, hogy a vadászó-gyűjtögető életmódot élő emberek készíthették az edényt Dél-Kínában. Ám abban is biztos vagyok, hogy többé-kevésbé ezzel egy időben Kelet-Ázsia más térségeiben, Oroszországtól Japánig, Kína északi és déli részén is megjelentek az agyagedények" - mondta.

Elisabetta Boaretto ugyanakkor a vizsgálat jelentőségét az igen precíz kormeghatározásban látja. A barlang egész területéről vettek mintákat, hogy elkerüljék a rétegek keveredése okozta hibákat. A team kezdetben 150 mintát vett, amelyeket a laboratóriumban infravörös fénnyel és spektroszkópia segítségével vizsgáltak meg. Csupán 30 minta bizonyult tisztának, ezeket vetették alá radiokarbonos kormeghatározásnak. A helyszínen talált faszéndarabok és csontmaradványok kora a radiokarbonos vizsgálat tanúsága szerint 21 és 13 ezer év közötti, a cserépedény alatti és feletti rétegek pedig 18 ezer évesek. A kutatók elegendő cserépmaradványra bukkantak, hogy rekonstruálják az egész edényt, amely lefele keskenyedő alakú volt, magassága pedig elérte a 29 centimétert.

Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.

12 450 ft 9 990 Ft

Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 25% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.

20 000 ft 14 990 Ft

Kérdésem van az előfizetésel kapcsolatban

előfizetek

­nyár
Múlt-kor magazin 2016

• A kenderesi Horthy-kastély
• A görögök olimpiái
• A magyar mennyei tizenegy
• A „focialista forradalom” kulisszái
• Sörgyári wellness
• Darabolós rémdráma 1958-ból
• Szigetvár ostromának török krónikásai
• Zrínyi: Közép-Európa közös hőse
• Így fest egy véres grófnő