Kincseket rejthet a maori Pompeji

A maradványok egész mostanáig érintetlenül hevertek a Poor Knights szigetek északi részén, Tawhiti Rahinál, 1823. december 16-a óta. Aznap ugyanis, vagy egy pár nappal korábban fosztogatók szálltak partra a sziget egyetlen biztonságos kikötőjében: ezt könnyen megtehették, hiszen a sziget férfilakosai is épp hasonló portyán jártak valahol.

A sziget elesett, az őslakosokat lemészárolták, és többé senki nem költözött a területre, így a katasztrófa egy Pompejihez hasonló régészeti környezetet teremtett. A szegény lovagok szigete mára Új-Zéland talán egyik legcsodálatosabb, de mindenképp leghíresebb merülő helye lett, és a sziklaszirtekkel szabdalt 11 millió éves vulkanikus szigeteken ma senki nem lakik. A 100 méter magas éles sziklaszirtekkel határolt földdarab a madarak paradicsoma, és egy világszerte híres tengeri rezervátum közepén található.

Míg a délebbi, Aorangi szigetéről régóta tudták a szakemberek, hogy azt az európaiak előtt jelentős maori népesség lakta, Tawhitit Rahit a leginkább csak egy ideiglenes táborhelynek tartották. Nehéz megközelíthetősége miatt egész mostanáig részletes kutatását sem tudták elvégezni.

Az elmúlt három évben viszont az Otago Egyetem régésze, James Robinson és csoportja 12 hetet töltött ott. Azt már korábban is tudták, hogy a sziget jelentős szerepet játszhatott a térség történetében, ám a régészek most már abban is biztosak, hogy a Tawhiti Rahi lehetett a térség egyik vezető központja, és 1500 körül népesíthették be.

A régészek nem találtak üveg, kerámia-. vagy fémtárgyakat, amely egyben arra is utal, hogy a lakosok nagyon hagyományos életet élhettek. A vizek ugyanis nagyon gazdag halforrást jelentettek, míg a sziget élővilága is eltartotta az ott élőket. Ha pedig ez nem lenne elég, az ott kialakított, teraszos, kőfalakkal tagolt öntözéses mezőgazdaság nagyon termékeny kertgazdaságként üzemelt.