Haldokló elnököt öltek meg a Ford Színházban

A kutató a témában egy 300 oldalas könyvet és egy 400 oldalas - Lincoln fotóiból és a kortársaknak az elnök egészségéről tett nyilatkozataiból összeállított - dokumentumgyűjteményt mutatott be, hogy azokkal is alátámassza végkövetkeztetését. A meggyilkolt elnök egészségi állapota régóta foglalkoztatja a szakértőket: 1962-ben egy orvosi kutatás azt állította, hogy magassága egy Marfan szindróma nevű genetikai rendellenességnek köszönhető. Mások szerint kimerült volt, míg egyes orvosok depresszióra gyanakodtak.

A hobbitörténészek egyébként sok, hasonló elnöki kórt megfejtettek már: George Washingtont utolsó elnöki éveiben elmebaj sújtotta, James Madisonnak rohamai voltak, Calvin Coolidge fia elvesztése után depressziós lett, és Franklin Pierce - egy egész életen át tartó italozás után - májzsugorodásban halt meg.

John G. Sotos a 16. elnökről készülő monográfiája közben véletlenül jött rá arra, hogy Lincoln orvosi tünetei szinte teljesen megegyeznek azon betegekével, akik pajzsmirigyrákban szenvednek. A betegség megmagyarázza az elnök lelkiállapotát, de külső fizikai torzulásait, így dülledt szemeit, felemás állkapcsát, és az ajkán található duzzanatokat is.

Sotos szerint ez 1865-re csak fokozódott, és a merénylet idejére Lincoln egészsége már nagyon leromlott. Ha ez igaz lehet, akkor halála a váratlan és sokkoló helyett hosszadalmas és kínkeserves lehetett volna. Az pedig egyáltalán nem biztos, hogy egy háború utáni traumát átélő, kettészakadt ország ezt megfelelően fel tudta volna dolgozni.

Lincoln azonban nem az első amerikai vezető, akit Sotos analizált: korábban mind a 43 elnök esetében részletes diagnózist végzett, illetve elemezte az alelnökök, szenátorok sőt még a NASA kiképzőprogramjában részt vett személyek és űrhajósok orvosi adatait is. A férfi nem lehet ismeretlen a tévénézők számára sem: a Dr. House című, nagysikerű széria számára ő szolgál szaktanácsokkal.