Matematikusok elemezték a Húsvét-sziget pusztulását

Mauro Bologna és J.C. Flores abból indult ki, hogy a 160 négyzetkilométeres területre i.e. 400 körül érkezett polinéziaiak a szigetet borító pálmáknak köszönhetően kezdtek terjeszkedni. A fák törzsét használták fel csónakkészítésre, tüzelésre, gyümölcséből táplálkoztak.

1175-re már kétezren voltak. A matematikai séma szerint számuk a rendelkezésre álló nyersanyagforrásokhoz viszonyítva ekkor volt optimális. Ám 1300-ra, amikor számuk megkétszereződött, a pálmafáké pedig csökkent, az egyensúly e két tényező között megbomlott. 1400-ra eltűnt az összes pálmafa és ez a lakosságra is végzetes lett.

A kutatók hangsúlyozzák: módszerük, amely a lakosság-források viszonyát veszi alapul, különbözik attól, amelyet a múlt század 20-as éveiben Vito Volterra és Alfred Lotka matematikusok dolgoztak ki, mert ez utóbbiak a ragadozó állatok és prédáik egyensúlyát vették képletük alapjául. Bologna és Flores képlete bonyolultabb, viszont számaik egybehangzanak a régészek által végzett kutatások adataival.

Ezenkívül elemzéseikben foglalkoztak a "technológiai" elemmel is, azaz a megváltozott körülményekre való változtatási, ha úgy tetszik, újítási készséggel, amelyet ebben az esetben nagyon alacsonynak értékeltek. Ez, elzárt szigetről lévén szó, nem meglepő, egy más, globalizált területen viszont ennek az elemnek nagy szerepe lehet.

(Múlt-kor/MTI)