Művészet a Mediciek fénykorából

A család fénykora

A Mediciek 1512-es visszatérése pápai és spanyol segítséggel történt, sőt 1513-ban már egy Medicit, Lorenzo il Magnifico fiát, Giovannit választják pápává X. Leó néven. Ő ugyanúgy, mint 1523-tól VII. Kelemen, világi nevén Giulio de'Medici (1478-1534) minden módon biztosítani igyekezett családja vezető szerepét Firenzében. 1527-ben Róma kifosztása V. Károly zsoldosai által (`Sacco di Roma`) válasz volt VII. Kelemen közeledésére I. Ferenc francia királyhoz, és együtt járt a Mediciek újbóli elűzésével Firenzéből.

Világosan megmutatkozott, hogy a Mediciek mind Rómában, mind Firenzében függővé váltak a két európai nagyhatalomtól és a köztük levő erőviszonyoktól. A 16. század folyamán a spanyol befolyás kerekedett felül Itáliában, és Alessandro de'Medici (valószínűleg VII. Kelemen törvénytelen fia) a spanyol és pápai fegyveres erőknek köszönhetően lett Firenze hercege.

A család oldalági leszármazottja, I. Cosimo de'Medici (1519-1574) V. Károly hűbéreseként kapta meg ugyanezt a címet. 1537-ben a montemurlói csatában véresen leszámolt a Strozzik vezette belső ellenzékkel, és végleg megszüntette a köztársasági intézményrendszert. 1555-ben Sienát is meghódítva, uralmát egész Toszkánára kiterjesztette. Toszkána nagyhercegének titulusát 1570-ben kapta meg. Felesége, Toledói Eleonora a nápolyi spanyol alkirály lánya volt. A Toszkánai Nagyhercegség olyan szilárdan betagozódott az európai örökletes monarchiák közé, hogy átvészelte I. Francesco de'Medici (1541-1587) államügyeket hanyagoló uralkodását, és nagy tekintélyre tett szert a bíborosi kalapot a nagyhercegi koronával felcserélő I. Ferdinando (1549-1609) kormányzása alatt.

I. Ferdinando felesége, Lotaringiai Krisztina, francia királyi családból származott. A spanyol mellett a francia dinasztikus kapcsolatokat is erősítendő lett francia királynő, majd II. Henrik halála után régens Caterina de' Medici (1519-1589), aki mint a Szent Bertalan éji vérengzés egyik felelőse szerzett magának kétes dicsőséget. A francia történelem szereplője I. Francesco de' Medici lánya, Maria de'Medici (1575-1642) is, aki IV. Henriknek volt a felesége.

I. Cosimo de'Medici beköltözése a Palazzo della Signoriába a köztársaság monarchiává alakulásának jelképes eseménye volt. Az államigazgatás új hivatalainak - Uffizi - épületét a Pitti palotához átvezető folyosóval együtt Vasari tervezte. Cosimo herceg a livornói kikötő megnyitásával, közmunkákkal, a kereskedelem, a mezőgazdaság, a banküzletek és a kézműipar támogatásával új lendületet adott a firenzei gazdaságnak, még ha a város végleg elveszítette is azt a vezető szerepet, amit a textiliparban, kereskedelemben és banki ügyletekben a 13. századtól  Lorenzo de'Medici koráig Európában játszott.

Egyeduralkodói hatalmának erősítésére I. Cosimo fejlesztette Toszkána hadseregét, flottáját, rendőrségét, erődítések hálózatát építette ki. 1545-ben kárpitszövő műhelyt, 1563-ban képzőművészeti akadémiát alapított, az elsőt Európában. A szintén általa alapított erődített várost, Portoferraiót fia, I. Francesco építtette tovább, ugyanő lecsapoltatta a pisai mocsarakat. Az inkább az alkímia és a művészet, mint a politika kérdései iránt érdeklődést tanúsító I. Francesco alakította ki az Uffiziben a későbbi múzeum magvát, és az épületkomplexumba színházat is terveztetett. Saját rezidenciájába műhelyeket telepített, amelyek a kerámia és az ötvösművészet fontos központjaivá váltak.

Az elsősorban pietra dura (féldrágakő) termékeket előállító nagyhercegi manufaktúra megalapítója 1588-ban már Cosimo másik fia, I. Ferdinando volt. Ez a manufaktúra hosszú időre uralkodó pozíciót biztosított a firenzei iparművészetnek. Ferdinando apjához hasonló határozottsággal növelte a nagyhercegség gazdasági erejét, és fejlesztette a török elleni harcban is részt vállaló hajóhadát. 1602-ben megkezdte a Cappella dei Principi, a Medici dinasztia nem múló dicsőségét hirdetni hivatott mauzóleum építtetését. 

1. Humanizmus és reneszánsz Firenzében
2. A Mediciek útja a hatalomig
3. A család fénykora