A Selyemút az ókori globalizáció szimbóluma

A kiállítás megnyitóján Wojtila Gyula, a Szegedi Tudományegyetem Ókortudományi Tanszékének vezetője a felfedezés jelentőségét méltatva rámutatott, hogy az értékében megegyezik a 20. század nagy régészeti szenzációival, például Tutanhamon sírkamrájának megtalálásával, vagy a Holt-tengeri tekercsek meglelésével. A professzor ismertetésében kitért a Selyemútra, az ókori "globalizáció" jelképére, amely az i.e. 2. századtól több mint ezer éven át, a Római Birodalom bukásáig összekötötte Kínát a Földközi-tenger mellékével.

Mint rámutatott, az út révén a nyugati világ nemcsak a selymet és a porcelánt ismerhette meg, amelyért viszonzásként római üvegárut kapott Kína, de művészek, tudósok is eljutottak rajta a Távol-Keletre, elhozva a korabeli tudást és alkotásokat. Mint Wojtila Gyula megjegyezte, a korabeli kínai épületek maradványain klasszikus antik motívumok is találhatók.

A Selyemút örökségét, írásos és tárgyi emlékeit kutatta Stein Aurél, aki történészként, régészként, geográfusként egyaránt kiváló volt - hangsúlyozta az ókortörténész, hozzátéve, hogy Stein Aurél 1900 és 1916 között három nagy belső-ázsiai expedíciót vezetett, amelyek eredményeként addig ismeretlen nyelvek és írások kerültek a kutatók látókörébe, s az ott élő népek története, művelődéstörténete új megvilágításba került.

A világhírnevet azonban a Góbi-sivatag szélén lévő Ezer Buddha barlangtemplomokban őrzött kincsek felfedezésének köszönheti Stein Aurél - mutatott rá Wojtila Gyula. Az első barlangot 366-ban vájta egy buddhista szerzetes. Ezt a barlangot majd ezer éven keresztül újabbak és újabbak követték, amelyek nemcsak lakhelyül, hanem szentélyként is szolgáltak. Összesen 492 barlangban 45 ezer négyzetméternyi falfestmény és több mint 2000 stukkó szobor alkotja azt a csodálatos művészeti együttest, melyet a világ legkülönlegesebb művészeti galériájaként tartanak számon.

Az egyik barlang titkos üregében, amelynek bejáratát a 11. században zárták le, több tízezer kézirat, valamint selyemfestmények kivételes gyűjteménye maradt fenn az utókor számára. Mint Wojtila Gyula rámutatott, 1907-ben Stein Aurél volt az első európai, aki a barlangkönyvtár kincseit láthatta. Kelecsényi Ágnes, a kiállítás kurátora kiemelte: bár a tudós 1887-től a brit-indiai kormányzat szolgálatában állt, soha nem szakadt el hazájától és a Magyar Tudományos Akadémiától, amelynek 1895-től volt a tagja. Adományaival támogatta az MTA Könyvtárát, amelyre végrendeletében nyomtatott könyveit, kéziratai egy részét, valamint több mint 7000 darabból álló fényképgyűjteményét hagyta.

A kiállítás Stein Aurél hagyatékából származó fotók, térképek, levelek, kéziratok, valamint korabeli és modern kiadványok segítségével követi végig a felfedező II. belső-ázsiai útvonalát (1906-1908) a száz évvel ezelőtti nagy felfedezés helyszínére, s bepillantást  nyújt a kiváló tudós munkásságába is. A könyvtár aulájában az érdeklődők meghallgathatják Stein Aurél (1862-1943) egyetlen fennmaradt hangfelvételét is, amelyben a tudós Kőrösi Csoma Sándor keletkutatóról beszél.

Az MTA Könyvtárában december 15-ig látható tárlat virtuálisan is "látogatható": a könyvtár honlapján magyar, angol és spanyol nyelven teljes terjedelmükben olvashatók a kiállításon bemutatott levelek, a korabeli és mai kiadványok, újságcikkek.

(Múlt-kor/MTI)