Kínai követ volt a Selyemút ősapja

A Selyemút az ókori Kínából indulva Dél-, Közép- és Nyugat Ázsián át érte el Európát és Észak Afrikát. Mivel ezen az úton nagy mennyiségű selyemárut szállitottak Nyugatra, ezért ezt az ókori kereskedelmi útvonalat ma is Selyemútnak nevezik. Az útvonal az időszámitásunk előtti első évszázadokban, azaz a kínai Han dinasztia korában alakult ki.

Az akkori fővárosból, Changanból, a mai Xianból induló Selyemút déli leágazása Afganisztánon, Üzbegisztánon, Iránon át vezetett, s végül elérte az egyiptomi Alexandriát. Északi leágazása Pakisztánt, majd Afganisztán fővárosát, Kabult érintve érkezett a Perzsa-öböl partjához. Az út Kabultól dél felé tartva, elérte a mai Karacsit. Onnan a tengeri útvonal tovább ment az ókori Perzsiába és Rómába.

Az i.e. második század és az i.sz. második század között a Selyemút négy birodalmat kötött össze: a Római Birodalmat, a nyugat-ázsiai Parthus Birodalmat, a közép-ázsiai Kusán királyságot és a kelet-ázsiai, kínai Han birodalmat. A i.sz. kilencedik század után aztán az ázsiai és az európai kontines politikai és gazdasági rendjének átalakulásával és a tengeri hajózás fejlődésével az utóbbi egyre nagyobb szerepet kapott a kereskedelem terén. A Selyemút jelentősége egyre csökkent, és a tizedik században, a Song dinasztia idején már majdnem megszűnt, elvesztette funkcióját. A Selyemút menti elveszett civilizációk felkutatására elsőként a magyar származású Stein Aurél (1862-1943) indult el.

"Krisztus születése után 414-ben tért vissza Faxian (Fáhszien) kínai szerzetes hosszú indiai útjáról, amelyen a buddhizmus szent helyeit látogatta végig. A lelki élményeken túl sokféle kalandról is beszámolt, köztük a Takla-Makán sivatag megpróbáltatásairól: "Nem látni sem madarat a levegőben, sem bármiféle állatot a földön. Ha mégoly erősen figyelsz is mindenfelé, hogy megtaláljad az utat, hiábavaló. Csak a holtak aszott csontjai szolgálnak útjelzésként."

Annak, aki az ókorban vagy a középkorban a Selyemúton utazni kívánt, egy tulajdonsággal biztosan rendelkeznie kellett: a veszélyek helyes felmérésének képességével - vagy semmibevételével. Mert igen könnyű volt irányt téveszteni a behavazott hegyekben, a barátságtalan sivatagokban, a végtelen tengereken, és gyakran végződött halállal a vállalkozás. A szerző, aki a biztonságos íróasztal mellől lamentál a homokviharok és a hidegbetörések miatt, sok tekintetben maga is veszélyes vállalkozásba fog.

A világ egykor legátfogóbb úthálózatának több mint kétezer éves történetét körülbelül száz oldalon összefoglalni megköveteli, hogy szigorúan csak a leglényegesebbre koncentráljunk, ami alapos rövidítéseket és egyszerűsítéseket is szükségessé tesz, ez pedig nem kis feladat. Itt is utat lehet téveszteni, mint a sivatagban. Számos témakör ezért csak példaként említődik, mások egyáltalán nem."

Thomas Höllmann könyve nem kis feladatra vállalkozott: alig 100 oldalon mutatja be az évezredes kötelékek szinte minden elemét, a földrajzi viszonyoktól a kereskedelmi kapcsolatokig. A munka időrendi táblázattal és térképpel segíti az olvasót, a könyvet értő fordító gondozta, amit az is jelez, hogy a munka végén az elérhető magyar szakirodalom is helyet kapott.

Thomas O. Höllmann: A Selyemút. Ford.: Uray-Kőhalmi Katalin. Budapest, 2006. Corvina, 132 o. 1600 Ft. (Tudástár)

---

A sorozat további kötetei:

• John H. Arnold: Történelem
• Hervig Birg: A világ népessége
• Heinrich Krauss: Az angyalok
• Detlef Linke: Az agy
• Rudas Tamás: Közvélemény-kutatás
• Kolosi Péter: A kereskedelmi televíziózás Magyarországon
• Henning Boetius: Hidrogén-forradalom
• Karl Vocelka: Ausztria története
• Hartwin Brandt: Az ókor alkonya
• B. Szabó János: A mohácsi csata
• Huszár Tibor: Az elittől a nómenklatúráig (Az intézményesített káderpolitika kialakulása Magyarországon (1945-1989)
• Thomas Junker: A biológia története