Győztes pályázat tagadta a világháborús agressziót Japánban

2008. november 26. 13:02 MTI

Nagy megdöbbenést keltett Japánban a légierő vezetője azzal, hogy győztesként került ki abból a pályázatból, amelyre Japán II. világháborús agresszor múltját tagadó esszékkel lehetett jelentkezni.

Korábban

Tamogami Tosio díjnyertes írásában azt állította: a kelet-ázsiai ország nem volt agresszor a II. világháborúban, sőt a konfliktusba valójában az Egyesült Államok rángatta bele Tokiót. A légierő - azóta természetesen menesztett - vezetője azt fejtegette továbbá, hogy Japán önvédelemből harcolt a II. világháborúban, és a jog szerint őt megillető területeket, a Mandzsúria területén létrehozott Mandzsukuót és Koreát védelmezte a kommunistákkal szemben. Tamogami szerint a Pearl Harbor elleni támadásba az amerikaiak ugratták bele Tokiót, a japán megszállás alapvetően jó szándékú volt, és az volt a célja, hogy felszabadítsa Ázsiát a nyugati imperializmus igája alól. Tamogami azzal a megállapítással zárta esszéjét, hogy az az ország, amely megtagadja múltját, bukásra van ítélve - írta a The Economist című hetilap.

Aszo Taro, a szeptember végén hivatalba lépett új japán miniszterelnök azonnal cselekedett: néhány órával az ominózus írás közzététele után, október 31-én Tamogami tábornokot elbocsátották hivatalából. A védelmi miniszter, igyekezve lecsillapítani a 20. századi japán katonai agressziót elszenvedő Kína és Dél-Korea felháborodását, azt hangsúlyozta, hogy a légierő menesztett vezetőjének nézetei nem azonosak a japán kormány álláspontjával.

A pályázatot, amelyen Tamogami írása nyert, egy szálloda- és ingatlanfejlesztési lánc szponzorálta, amelynek vezetője, Motoja Tosio erőteljes revizionista nézeteiről ismert. Tamogami elbocsátása óta kitudódott, hogy a pályázat nyertese közeli kapcsolatban állt a szponzorcég vezetőjével, egy alkalommal még sétarepülésre is elvitte Motoját egy harci repülőgép fedélzetén. Sőt, azóta az is kiderült, hogy a 230 pályázóból 78 a japán légierő tisztje volt; többségük közeli kapcsolatban állt a fődíjat elnyert tábornokkal.

Természetesen valamennyire érthető, hogy néhány hivatásos katonát bosszant Japánban az amerikai vezénylettel létrehozott pacifista alkotmány - írta a brit hírmagazin. Ám az már kifejezetten különös, hogy több évtizeddel a háború vége után ilyen nagy számú katonatiszt jelentkezzen egy revizionista hangvételű pályázati felhívásra. Ez kissé emlékeztet a 30-as évek radikális hangulatú japán tiszti kaszinóira, amelyekből elindulva a tisztikar végül megkaparintotta a kormányrudat Tokióban. A többi, nos, már történelem - így a The Economist.

A miniszterelnöknek bőven van magyarázkodnivalója, a japán ellenzék pedig minden bizonnyal igyekszik majd a lehető legnagyobb felhajtást csapni az ügy körül: a Japán Demokrata Párt máris Tamogami parlamenti kihallgatását követeli. Sőt, akár még Aszo kormányfő nézeteit is elkezdheti feszegetni a kérdéssel kapcsolatban. A szeptember végén hivatalba lépett japán kormány - számos elődjéhez hasonlóan - mentegetőző álláspontot képvisel Japán világháborús szerepét illetően, és hivatalosan a szigetország vétkességét és a háború során okozott szenvedések miatti bűntudatát hangsúlyozza. Aszo miniszterelnökként, ahogy korábban külügyminiszterként is tartózkodott attól, hogy ellátogasson a Jaszukuni szentélybe, amely japán háborús halottak mellett háborús bűnösökként halálra ítélt japán vezetőknek is emléket állít.

A Tamogami-botrány azonban nehéz helyzetbe hozta a kormányfőt, akinek most úgy kell megnyugtatnia az eset nyomán felhördült szomszédokat, Kínát és Dél-Koreát, hogy közben ne idegenítse el magától saját hazai konzervatív bázisát. A szókimondó stílusáról ismert Aszo Tarónak ugyanis voltak olyan megnyilatkozásai is, amelyek nem teljesen idegenek Tamogami szélsőséges nézeteitől. A kormányfő egy alkalommal például elismeréssel szólt Korea 1910 és 1945 közötti japán megszállásáról, jóllehet a családja éppen egy koreai rabszolgákat alkalmazó bányavállalattal alapozta meg a vagyonát a II. világháború alatt. Gyanút kelthet egyesekben az is, hogy a kormányfő a Tamogami elbocsátását követő napon egy tokiói könyvesboltban éppen egy olyan kötetet vásárolt, amely a pályázatnyertes tábornok revizionista nézeteihez hasonló eszméket taglal.

A japán közvélemény felzúdulása a Tamogami-ügyben jól mutatja, milyen sok támadásnak vannak kitéve manapság a japán történelemhamisítók - mutatott rá Jeffrey Kingston, a tokiói Temple University Ázsiával foglalkozó történésze. A Jaszukuni szentély hírhedt múzeumában is visszafogottabbak lettek azok a tárlatok, amelyek korábban lényegében a japán militarizmust éltették, és tagadták a japán háborús bűnöket. A legfeltűnőbb az 1937 decemberében történt, több tíz-, egyes források szerint több százezer halálos áldozatot követelő nankingi mészárlás tagadása volt. A múzeum ma már elismeri, hogy a gyilkosságok valóban megtörténtek, viszont azt állítja, hogy az áldozatok civileknek álcázott ellenséges katonák voltak. A tokiói történész szerint éppen ez a probléma a történelemtagadó fantasztákkal: még ha hajlandóak is némileg mérsékelni nyilvánosan hirdetett álláspontjukat, érvelésükben mindig felbukkan egy "de".