Kommunista turizmussal értelmezik újra Vietnam múltját

Szelektív memória

Miközben a turisztikai ipar az ország vallási hagyományait hangsúlyozza, hogy minél több látogatót csábítson az ősi templomokhoz és pagodákhoz, a különböző vallások képviselői még mindig börtönben ülnek a társadalmi igazságosságot és vallásszabadságot követelő nézeteikért. A vallási csoportok ezért nem működnek együtt a hatóságokkal, és kénytelenek hitüket titokban gyakorolni.

A lángoló szerzetes 1963-ban

Thich Quang Duc, buddhista szerzetes szobrának felállítása tehát olyan kirívó ellentmondás, amelyet a külföldi turisták nem, a vietnamiak viszont érzékelni fognak. A kommunista vezetők azt próbálják megmutatni a külföldieknek, hogy az ország végre megbékélt a múltjával, belül azonban továbbra is elnyomják a független vallási csoportokat és korlátozzák a szólásszabadságot. Próbálkozásuk ráadásul elvonja a figyelmet Thich Quang Duc tettének igazi okáról.

A szerzetes tette bizonyos értelemben túllépett a valláson és a politikán, mivel a buddhizmusban az önpusztítás bűnnek számít. Önmaga elégetése azonban mások szenvedésének megváltásáért és az elnyomók szívének meglágyításáért történt, ezért önzetlen cselekedetnek minősül. A szerzetes önmaga feláldozásával harcolt az emberiség ellenségei ellen, ami akkor a saigoni rezsimet jelentette, ma pedig a kommunista kormánnyal azonosítható.

Az elmúlt évtizedekben a buddhizmus eszméit fokozatosan háttérbe szorították, és a konfuciuszi tanokkal váltották fel. A vallási vezetőket üldözték és fogságba vetették. A vallásszabadság így csak nyomokban létezik, és ezt a keveset is csak szigorú feltételek mellett engedélyezik. A kormány által bejegyzett és ellenőrzött vallási csoportok ugyan tarthatnak nyilvános istentiszteleteket, de szent helyeiket Ho Si Minh mondásaival kell díszíteniük, iskola utáni tanításaikat pedig tele kell tűzdelniük a szocialista forradalom történetével és dalaival.

Ennek ismeretében a kommunista párt terve inkább a folytatódó vallási elnyomás jeleként értelmezhető, mintsem az ország gyarmati és háborús múltjával való megbékélésként. A turizmusbarát Vietnam megteremtése és a szerzetes önfeláldozása között így éles szakadék húzódik.

1. A kommunista vezetés gyarmati nosztalgiája
2. Szelektív memória