Háborús fordulópontot hozott a Midway-szigeteki csata

A vakmerő támadás kudarca

Japán 1941 decemberében hadüzenet nélkül megtámadta az Egyesült Államokat, súlyos veszteségeket okozva a hawaii Pearl Harbor támaszponton horgonyzó amerikai flottának. A japán hadigépezet decemberre elfoglalta a Fülöp-szigeteket, februárra Szingapúrt, közvetlenül fenyegette Indiát és Ausztráliát. A 10 repülőgép-anyahajót és harcedzett pilótákat bevető japán flotta és hadsereg fél év alatt több millió négyzetkilométer területet foglalt el, az amerikaiak csak 1942. május elején a Korall-tengeri csatában - amelyet a világon először csak anyahajók és repülőgépeik vívtak - tudták megállítani az előrenyomulást.

A japán parancsnok, Jamamoto Iszoroku admirális úgy vélte, ellenfele a sorozatos vereségek hatására demoralizálódott, így döntő támadásra szánta el magát. Csapdába akarta csalni és megsemmisíteni az amerikaiak megmaradt anyahajóit, hogy szabad kezet biztosítson magának a térségben, emellett el akarta foglalni a Midway-szigeteket, ahonnan akár Hawaiit is támadhatta volna. Terve szerint egy elterelő hadművelet után csapatai partra szállnak a Midway-szigeteken, majd a támadást elhárítani akaró amerikai flottára az addig rejtőzködő főerők mérnek végzetes csapást.

A kockázatot (és a bukást is) az jelentette, hogy a meglepetés érdekében a megosztott japán erők nem kommunikáltak egymással. Jamamoto az amerikaiak erejét is alábecsülte: két anyahajóval számolt, holott hadrendbe állt a megsérült, de lóhalálában kijavított Yorktown is. Az amerikai Chester W. Nimitz admirális ugyan tudott a támadásról, de jelentősebb erőket nem összpontosíthatott - nem volt mit. Az esélyek tehát az amerikaiak ellen szóltak, hiszen 4 japán anyahajó, 7 csatahajó, 150 cirkáló és 248 repülőgép állt szemben 3 (ebből 1 nem teljes értékű) amerikai anyahajóval, 50 egyéb hajóval és 233 repülőgéppel, igaz a szárazföldről még 127 amerikai repülő avatkozhatott harcba.

Az ütközet június 4-én 108 japán repülőgép támadásával kezdődött az amerikai támaszpont ellen, amely ugyan károkat okozott, de az erős légvédelem miatt nem tudta előkészíteni a partraszállást. Nem esett kár az amerikai nehézbombázókban sem, azok ugyanis ezzel egy időben a japán anyahajókat támadták, de könnyűszerrel visszaverték őket. Ezután a japánok éppen a második csapást készítették elő, amikor amerikai hajók bukkantak fel a közelben. A kötelék parancsnoka, Naguno admirális nem támadta meg őket tartalékával, előbb meg akarta várni az első hullám visszatérését.

1. A vakmerő támadás kudarca
2. A japán vereség kezdete