Játékos kísérlettel a régészeti módszertan nyomában

Kulturális közegként funkcionál

A feltárás megtervezése ugyanúgy zajlott, mint a többi esetben. Először kutatásokat végeztek, megismerték a jármű készítésének történetét, az engedélyeket, a biztosítási papírokat, és elolvasták a legfontosabb eseményeket, a Ford prospektusait, reklámanyagait, és megnézték a régi modelleket. Szóbeli kutatásokra sor került, interjúkat készítettek az Ironbruidge Múzeum régi és mostani munkatársaival, akik megosztották a régészekkel élményeiket és tapasztalataikat.

Mit mond a régész egy autó feltárása után?

A terepmunka is a szokásos módon folyt: a járművet ugyanúgy vizsgálták meg, mint egy álló épületet. Fényképek és rajzok készültek minden külső és belső kiemelkedésről, a padlóról és a tetőről. Mindent feljegyeztek, különösen a foltokat, javításokat, karcolásokat és horpadásokat. Belül a vezetői oldalon nagyobb javítás nyomait találták, míg a hegesztések gyengébb minőségűek voltak, nem voltak jól eldolgozva, de jól tartottak. Az Ironbridge-iek elbeszéléseiből úgy tűnik, hogy emiatt a baleset miatt vált meg a régészet a teherautótól, és adta át a karbantartási részlegnek.

A teherautó fémteste tele volt ujjlenyomatokkal, de a javításokon kívül teljesen érintetlen volt. Ez meglepő volt, de a teherautó iratai között kutatva kiderült, hogy az autó az első olyan járművek közé tartozott, amelyet teljesen robotok készítettek. E tény újabb dimenziót nyitott meg: több száz Ford dolgozó vált munkanélkülivé, amikor e forradalmi jármű lekerült a futószalagról.

Az autó külseje lényegesen rosszabb állapotot tükrözött. A tető és a motorháztető élénk vörös színe halvány rózsaszínné oxidálódott. A festék alatt minden rozsdás volt, a küszöb és az alsó rész pedig teljesen hiányzott. A két első kerék mögötti rész benyomódott, a fék kiesett. Az utas oldali részt ügyetlenül javították meg, a javítás után felvitt festék nem illett az eredeti színhez. A tető teljesen eldeformálódott (az elbeszélések szerint egy karácsonyi partin ugródeszkának használták). A régészek által vizsgált jármű már semmiben nem hasonlított az eredeti Ford teherautóhoz. Az elülső és oldalsó része teljesen más volt, szögletesebb, a sarkokat pedig a rozsda megette. A baleset után átalakították, a külseje már csak megközelítőleg hasonlított a Transithoz.

Belül három fontos burkolat volt: a szőnyeg, a furnérburkolat, és a fémtest. Mindegyiknek megvoltak a saját, megkülönböztető tárgyaik és őskörnyezeti anyagai, amelyekről fényképek és feljegyzések készültek. A szőnyegen talált tárgyak a karbantartási részleg idejéből származnak: halogén lámpák, porszívó darabok, csavarok, csapok, szegek és biztosítékok. A munkához tartozó tárgyakon kívül háztartási tárgyak, gyerekjátékok, és állatszőrök is előkerültek. A második burkolaton többnyire kisebb, karbantartói munkával kapcsolatos tárgyakat találtak, ezenkívül háztartási darabokat és egy kutyapórázt is. A szóbeli elbeszélések azt is megmagyarázzák, hogyan kerültek otthoni tárgyak egy munkahelyi autóba: a teherautót gyakran használták költözésre, vagy nagyobb tárgyak, pl. mosógép, szállítására.

1. Kulturális közegként funkcionál
2. Mit árul el a mai korról egy teherautó?