Nők vezették az őskor kreatív forradalmát

Láthatatlan női teljesítmények

"A láthatatlan nem: A nők valódi szerepe a történelemben" (The Invisible Sex: Uncovering the True Roles of Women in Prehistory) című könyv szerint a nők mindig is nagy játékosok voltak, nem csupán szülőgépek, akik vigyáztak a gyerekekre, gyökerekből ételt kotyvasztottak, növényeket gyűjtöttek és a férfiaktól várták, hogy hazahozzák a szalonnát.

A prehistória gender szempontú újraértékelését kitűző antropológus szerzők már az előkészítő munka során markáns állításokat tettek: "A nők emelték példátlanul magas szintre az emberi társas kapcsolatokat. Nők fejlesztették ki a legtöbb használati tárgyat, többek között például tökéletesítették a hajóépítést. Egyenlő mértékben vették ki a részüket a közösség élelemmel való ellátásából. Nők alkották meg az emberi nyelvet, és nők találták fel a mezőgazdaságot is."

A Natural History és a Smithsonian korábbi szerkesztőiként is ismert szerzők az őstörténeti kutatási eredmények női szempontú újraértékelésén túl az antropológiai és régészeti szaktudományos eljárások klasszikusan férfi szempontjait is támadják. Amikor ugyanis a kizárólag férfi kutatók csak a kövekre és a csontokra koncentráltak, "elhitették, hogy a világ a pleisztocén korig és még korábbra visszamenőleg is a férfiak világa volt." Ennek következményeként a "női szerepek teljesen háttérbe szorultak." A szerzők szerint tehát "az előítélet bizonyos értelemben önigazolás volt, de sokkal inkább ösztönös, semmint előre megfontolt és rosszindulatú".

Az elmúlt évek új régészete nemcsak a leletek pontosabb meghatározását tette lehetővé, hanem azt is, hogy "egyre több nő dolgozik a régészként és paleontológusként" - állítják. A nők történeti szerepét vizsgálva felhasználták az eddig előkerült fosszíliákat, tárgyi és organikus leleteket, tanulmányozták vadászó és gyűjtögető népek viselkedését, például a dél-afrikai Kalahári-sivatagban ma is élő San és Kung népeket, valamint az ausztráliai őslakosokat.

Az elemzés tele van humorral, szellemességgel, vidámsággal és szójátékokkal, ugyanakkor a szerzők valóban keményen bírálják a klasszikus tudományok által berögzített sztereotípiákat is. Az egyik közkedvelt előítélet szerint például a kőkori társadalmat és gazdaságot erős vadászok uralták, akik mammutokat és más nagytestű állatokat ejtettek el. Szerintük azonban egyáltalán nincs bizonyíték arra, hogy a felső-paleolitikum embercsoportjai elegendő - legalább 40 - vadásszal rendelkeztek egy mammut elejtéséhez, még kevésbé ahhoz, hogy egy egész csordát elpusztítsanak. Csak a legvakmerőbbek próbálnának megölni egy négy méter magas állatot, amely közismerten rossz természetű, ha megzavarják. Ráadásul a legtöbb elejtett állat nyúl, róka volt vagyis leginkább a kisemlősök közé tartozik. Emiatt pedig "az erős vadászok képe lassan elhalványul az őskorral foglalkozó könyvekben". Sokkal valószínűbb tehát, hogy 27 ezer évvel ezelőtt a férfiak és nők, gyerekek és öregek szervezett formában egyszerre járultak hozzá a közösségek megélhetéséhez. Rengeteg bizonyíték van arra, hogy nők által készített hurkokkal csalták csapdába a vasárnapi ebédrevalót.

1. Láthatatlan női teljesítmények
2. Kreatív forradalmárok 30 ezer évvel ezelőtt