Ghána fél évszázados történeti örökségéről vitázik

Dán gyarmatból az első afrikai köztársaság

terület: 238 ezer km2 népesség: közel 20 millió népcsoportok: akan, moszi, eve főváros: Accra pénznem: cedi

A nyugat-afrikai partvidék a XIII. századtól az Asanti Birodalom része, de a Guineai-öböl mellett található 400 kilométeres tengerpartja a fantik kezén volt. A portugálok 1471-ben fedezték fel a területet és Aranypartnak (Gold Coast) nevezték el. A tengerparton a XV. századtól felépített 40 erőd és vár ma a világörökség része.

A XVI. századtól angolok, hollandok, németek, dánok hoztak létre kereskedőtelepeket, és főleg rabszolga-kereskedelemmel foglalkoztak egészen annak 1807-es betiltásáig. A XVIII. században évente mintegy 10 ezer rabszolgát hurcoltak innen Amerikába. A fantik, majd az asantik ellenállásának leverése után 1874-ben brit koronagyarmat lett, de az asantikat csak 1901-ben hódították meg teljesen. 1922-ben az egykori német gyarmatként ismert Togót Ghánához csatolták. 1957. március 3-án Ghána volt az első afrikai brit gyarmat, amely kivívta függetlenségét a Brit Nemzetközösségen belül (az ország a Niger-vidék középkori birodalmáról kapta a nevét).

Miniszterelnöke, Kwame Nkrumah lett, aki 1960. július 1-jén az akkor kikiáltott köztársaság élére került. Togó kivált Ghánából és önálló lett. Nkrumah elnök hatalmát 1966-ban jobboldali katonai puccs döntötte meg, majd különböző politikai irányzatú katonai és polgári kormányzatok váltogatták egymást. 1981 utolsó napján Jerry Rawlings százados, a 1979-es választások eredményeként hivatalba került Hilla Limanntól vette át erőszakkal a hatalmat. A pártokat betiltották, az alkotmányt hatályon kívül helyezték. Csak 1992-ben engedélyezte újra a politikai pártok működését az országban.

Jóllehet sorra függetlenné váltak egykori gyarmattartóiktól, a fekete kontinens országainak többségére azóta is katonai diktatúrák, politikai elnyomás és gazdasági káosz a jellemző. Nem kivétel ez alól Ghána sem, még ha számos puccsot követően hét évvel ezelőtt első ízben itt került sor demokratikus és békés kormányváltásra. Mindez persze kevés volt ahhoz, hogy felszámolja a ma is mindennapos, tömeges méretű éhezést.

Ghána első államfője: Kwame Nkrumah

Kwame Nkrumah, Ghána első államfője olyan pánafrikai hatalomról álmodott, amely végleg megszabadítja a feketéket a fehér embertől való függőségtől. Mai utóda, John Kufuor már attól is boldog lenne, ha országa képes volna átugrani a szegények és a középosztály közötti szakadékot; eközben Ghána városokban élő szegényei arról álmodoznak, hogy állandó munkájuk van, és este hazatérve működőképes vízvezeték és áramszolgáltatás fogadja őket otthonukban. Amikor 1957-ben elnyerte a függetlenséget, Ghána adta a Földön bányászott aranyérc 10 százalékát; egy főre jutó bruttó hazai összterméke (GDP) megegyezett Dél-Korea mutatójával. Ma a kelet-ázsiai országban egy lakosra 16 ezer dollárnyi GDP esik, míg Ghánában mindössze 550 dollár.

Ghána fővárosában, a tengerparton fekvő Accrában mindennaposak az áramszünetek. Jó példa volt erre a hétfői "blackout", amelynek következtében átmenetileg sötétségbe borult még a repülőtér is, elnémítva a keddi függetlenségi ünnepre érkező magas rangú külföldi vendégek köszöntésére felsorakozott zenekart. Accra 1,8 millió lakosa közül több tízezernek az otthonában nincs vezetékes víz; vödrökben, marmonkannákban cipelik haza a vizet a köztéri kutakból.

1. Dán gyarmatból az első afrikai köztársaság
2. Törzsi felhangoktól sem mentes politikai megosztottság