Feltárták Pompeji alapjait

A szekemberek Pompeji néhány ismert épülete alatt és távolabbi zónákban a római kori szint alá hatoltak. A feltártak alapján aztán egy népszerű elmélet is megdőlt: eddig a régészek ugyanis azt gondolták, hogy a város egy kis központi zónából, a mindössze 9 hektáros Fórumból terjeszkedett először észak, majd kelet felé.

Ez a valóságban azonban másképp történt - jelentették be a múlt héten egy sajtótájékoztatón. A városfalak alatt ugyanis fekete tufából épült, az i.e. 6. századból való falakat találtak, és ebből a korszakból származik az Apolló-templom és a dór templom is. A Fórumtól távol lévő Via Mercurióban a Thermopolium alatt etruszk agyagkupa maradványai kerültek elő. Épületmaradványok vannak a Centurio-ház alatt, ahol a padlózat szigetelésére szolgáló, függőlegesen lerakott amfórákat találtak, valamint egy nagy termet dekorált falakkal.

A leletek alapján a régészek megállapították: Pompeji már a 6. században nagy épületekkel rendelkező város volt, amely különböző zónák terjeszkedése révén alkotott végül egy egységes települést.

Nincs viszont semmi nyom jelentősebb építkezésekről az i.e. 5. századból. Valószínű, hogy Pompeji növekedése demográfiai válság következtében megállt, mert ugyanarra a sorsra jutott, mint az összes campaniai város azokban az évtizedekben: legyőzték őket a szannita népek. Ez történt a Pompeinél nagyobb településekkel, így Kuma és Poszeidónia görög kolóniákkal is.

Pompeji akkor zárkózhatott be abba a zónába, amelyet a város legrégibb részének tartottak. A nagy építkezések i.e. 310 után kezdődtek, amikor a város csatlakozott a Rómával szövetséges városállamokhoz. Ekkor építették fel újra a dór templomot, indult  virágzásnak az Apolló-kultusz, és emeltek új városfalat, majd az i.e. 2 századtól kialakult a ma is ismert Pompeji képe.

(Múlt-kor/MTI-Panoráma)