Kékfedelű asszonyújságot vezetett az első magyar szerkesztőnő

A Monarchia első szerkesztőasszonya

A közönséggel való kapcsolattartás egyik formája ma már kissé szokatlannak tűnik. Emília (írói névként csak a keresztnevét használta) ugyanis napi, praktikus ügyekben megbízásokat teljesített vidéki olvasóinak, szövetet vett, eljárt különböző ügyekben, elhelyezte a lányokat a nevelőintézetekben, mindezekről pedig állandóan beszámolt, üzent a lapjában. Közölt - a kor elvárásainak megfelelően - recepteket, háztartási, gyereknevelési, betegápolási tanácsokat, rejtvényeket is.

Rendszeresen jelentkező rovat volt a Budapesti Hírvivő, amelyben a fővárosi élet kisebb-nagyobb híreit ismertették, sokszor azonban speciálisan női szempontból. Lapjának újszerűségét, haladó szellemiségét azonban elsősorban iránycikkeinek, a nőnevelés, nőképzés témában közölt vitáinak köszönheti. A többé-kevésbé állandó szerzőgárda két legtöbbet publikáló tagja természetesen Emília és férje, Szegfi voltak, de teret adtak számos más szerzőnek, az ismert tudós férfiaktól kezdve a műkedvelőknek is.

Emília meghatározó alakja volt a korai, ekkor kibontakozó magyar nőmozgalomnak. A lap szerkesztése mellett közreműködött a különböző egyletek szervezésében, titkára volt a Nőipar Iskolának, bábáskodott a Magyar Gazdasszonyok Egyesületének létrejötténél, képviselte hazánkat a nemzetközi nőkongresszuson stb. Tevékenységének leghathatósabb eszköze és szócsöve az újságja volt. A Családi Kör 1864-től a Pesti Jótékony Nőegylet hivatalos lapja lett, de Emília a kezdetektől fontosnak érezte, hogy a nők helyzetével, a nőképzéssel, a nők foglalkoztatottságával kapcsolatos írásoknak helyt adjon, bemutassa a hazai nőmozgalom kiválóságait (természetesen kor- és harcostársait is), teret adjon az e témában haladónak számító szerzőknek, beszámoljon a nőegylet fontos eseményeiről, a tisztújításoktól kezdve a margitszigeti piknikig. Lapja az 1860-as években a feminista mozgalmak legfőbb hazai szószólója lett, innen ismerhették meg a magyar nők a mozgalom külföldi eseményeit, alakjait is.

A Családi Kör az olvasóközönség körében nagy népszerűségnek örvendett, Emília a hazai értelmiségi és (újság)írótársadalom elfogadott és elismert tagja lett. Az 1870-es évektől kezdve azonban a lap népszerűsége csökkenni kezdett, folyamatosan fogyatkozott az előfizetők száma. Egészen odáig, hogy 1880-ban kénytelen volt eladni a lapot, a még meglévő előfizetőket átadta egy másik kiadónak, és ezzel ő maga is befejezte életének e tevékeny időszakát. De csak lapszerkesztői értelemben. Gyermekéhez Fiuméba költözött, ahol éveken át memoárján dolgozott, egészen 1905-ben bekövetkezett haláláig. (E visszaemlékezés 1998-ban nyomtatásban is megjelent, Réges-régi időkről címmel.)

S bár a Családi Kör megszűnésekor nem volt éppen sikerei csúcsán, elmondhatjuk, hogy a Monarchia első szerkesztőasszonya tevékeny és alkotó életet élt. Nemcsak a közéletben, a nőmozgalomban végzett maradandó munkát, de húsz esztendőn keresztül szerkesztett, írt és működtetett egy színvonalas, korszerű és népszerű női lapot.

Kiss Bori - Tűsarok

1. A művelt magyar hölgyek számára készült
2. A Monarchia első szerkesztőasszonya