Gladiátorokért rajonghatott a savariai polgár

Nem dúlták fel sírrablók

Magyarország területén kevés olyan római temető található, amely elkerülte a sírrablók figyelmét. Szombathelyen egy megelőző feltárás során Savaria északi temetőjének éppen egy ilyen, érintetlen sírcsoportja került elő 2006. első hónapjaiban. A 91 római kori sírból Savaria polgárainak, azaz Magyarország első városlakóinak földi maradványai és a velük eltemetett tárgyi mellékletek kerültek elő. A feltáráson tett megfigyelések és a sírok gazdag leletanyaga alapján betekintést nyerhetünk az 1-2. század temetkezési szokásaiba.

Savaria négy évszázadon keresztül volt a római történelem része. Római történetíróktól és császári rendeletek szövegéből tudjuk, hogy a Claudius által az 1. század közepén (az alapítás pontos dátuma nem ismert) alapított városban többször jártak római császárok is. Claudius Savariát az új tartomány, Pannonia központjának szánta, ezért a települést a legmagasabb városi joggal (colonia) alapította meg. Colonia Claudia Savaria ezáltal Magyarország legrégibb városi jogú települése lett. A város alapításában római polgárok, elsősorban a legio XV Apollinaris veteránjai vettek részt. Az első lakók között észak-itáliai kereskedők és a korábban itt élő kelták leszármazottai is helyet foglaltak.

Nézze meg a feltárás képeit galériánkban!

A római város központját tornyokkal megerősített fallal vették körül; utcái, épületei és tárgyi emlékei a mai Szombathely belvárosa alatt találhatók. A feltárt temetőrészlet az egykori városfalon kívül, attól mintegy 8-900 méterre északra helyezkedik el. Ennek oka a római törvényekben keresendő.

Már a XII táblás törvények is megszabták, hogy "halott embert a városban sem eltemetni, sem elhamvasztani nem szabad", így Savaria temetői is a város alapításakor körülszántott határán, az ún. pomeriumon kívül kezdődtek, és feltételezhető, hogy a máglyák várostól való távolságát is szabályozták. A korai időszak (1-2. század) sírjai a város kivezető útjai mentén vastag sávban húzódtak a négy égtáj felé. Később (3-4. század), amikor ezek a temetők megteltek, illetve a szabad helyek már túl nagy távolságba kerültek a várostól, a városfalakhoz közeli területeken is temetkeztek, így a négy temető lassan körülölelte a várost. Savaria római korának négy évszázada akár százezer sírt is hátrahagyhatott, amelynek alig több mint egy százalékát ismerjük.

Az ásatási terület keleti és nyugati szélén egy-egy észak-déli irányú, régi (a római korban még meglévő) patakmeder került elő. A két meder közötti, 10-15 méter széles kiemelkedésen találtunk rá az északi temető 91 sírjára. A két egykori patak a későbbi századok során többször kiöntött, ellepve ezáltal a közeli sírok egy részét, a sírgödrökbe pedig finom, apró szemcsés folyami hordalékot mosott bele.

1. Nem dúlták fel sírrablók
2. Hamvak, urnák, leletek
3. Gladiátorok a bicskák nyelén