Római várost rejthet az indiai Pompeji hamuja

A területen az első építkezések Asóka király idején, 2000 évvel ezelőtt kezdődtek meg, amikor a Mediterráneum kereskedői megtalálták útjukat a szárazföld belsejében található Maharastra egyik mára jelentéktelenné vált településéhez. A kelet-nyugati kereskedelem kutatása slágertéma Indiában: legutóbb arról számoltunk be, hogy azonosították India délnyugati partján azt a titokzatos ókori kikötőt, amely a helyi királyságok és a Római Birodalom közti kereskedelem központja lehetett.

Osmanabad, India

Ter régészeti hagyatékát 1901-ben fedezték fel először, majd az 1960-70-es években kisebb ásatásokat is folytattak. A helyi múzeumban állították ki és raktározták el az akkor talált több mint 28 ezer kőeszközt, nyugati hatást mutató terrakotta figurákat, római érmék és lámpások másolatait, kisméretű tintatartókat és ékszereket. A szakértők szerint több tízezer hasonló lelet van még a közeli dombon, ahol az egyes civilizációk folyamatosan épültek egymásra.

Az indiai kulturális minisztérium támogatásával dolgozó régészek hosszas előkészítő munkálatok után most arra készülnek, hogy feltárják az Osmanabadtól 19 kilométerre található Ter (más néven Tagara) fehér dombjait. Az indiai Pompeji feltárását azonban a helyi építkezési és fejlesztési láz fenyegeti, mivel a közeli 20 ezer lakosú város lakói a cukornádtermelésből élnek, és a folyamatos földművelés miatt több ezer ismeretlen leletet károsíthatnak meg és tehetnek tönkre még most is. Ha pedig ez nem lenne elég, a helyiek szerint a régészeti feltárás bejelenése óta kincskeresők is felbukkantak a környéken.

Terből az ókorban kereskedelemi út vezetett Nalasoparába, amely az ókorban Indiát a mediterrán térséggel kötötte össze. Ter egykori kiterjedését és leletanyagát egy nagyjából 10 évig tartó, 4-5 kilométerre kiterjedő régészeti ásatással tudnák meghatározni. Egy ekkora tervhez azonban komoly anyagi és politikai támogatásra van szükség, ám erre egyelőre nincs kilátás. Jamkhedkar vezető régész szerint Ter India egyik "páratlan régészeti lelőhelye, ahol az i.e. 2. századtól az i.sz. 15-16. századig találnak ásnivalót... s ez minden régész álma".

A város felemelkedésére a Satavahana-dinasztia uralkodása (i.e. 230 - i.sz. 196) alatt került sor, és Rómával is ekkor léptek kereskedelmi kapcsolatba. A szakértők szerint erődvárosként is funkcionáló települést egy i.sz. 1. századi görög hajózási irat is említi. A későbbiekben a terület sziklába faragott buddhista templomokról és hindu templomokról vált híressé.