Kivégzik Szombathelyi Ferencet, a Honvéd Vezérkar egykori főnökét

2004. szeptember 13. 12:06

Knausz György néven Győrben született 1887. május 17-én. 1902-től járt a pécsi hadapródiskolába, ahol 1906-ban végzett. 1910-11-ben végezte el a felsőbb tiszti tanfolyamot. Ezután három évig Bécsben tanult a Hadiakadémián, ahol jó eredménnyel végzett. Vezérkari tisztként harcolta végig az I. világháborút, 1916-17-ben az erdélyi fronton, majd a minisztériumba került. 1919-ben a Vörös Hadsereg hírszerző és kémelhárító csoportjának tagja volt. 1926-31 között hadtörténelmet és harcászatot tanított a Hadiakadémián, ezután a szombathelyi vegyesdandár vezérkari főnöke lett. 1933-36 között a honvédség főparancsnokának szárnysegédje volt, 1936-38-ban a Ludovika Akadémia I. főcsoportjának parancsnoka. 1939-41 közt a kassai VIII. hadtest, 1941-ben a Szovjetunió ellen vonuló Kárpát-csoport parancsnoka. 1941 szeptembertől 1944 márciusig vezérezredesi rangban a Honvéd vezérkar főnöke volt. E posztra Horthy Istvánnal való kapcsolata révén került. A maritim hatalmak hadművészete című tanulmánya részletezte az angolszászok anyagi, geopolitikai, erkölcsi és hadászati előnyeit, kimutatta a német hadvezetés hibáit, jelezte elkerülhetetlen vereségüket. Arról is írt, hogy Magyarország érdekeivel ellentétes a részvétel a háborúban, s javasolta, az ország tartalékolja erőforrásait addig, míg a tengeri hatalmak a közelbe nem érnek, s akkor forduljon szembe a németekkel. Elképzelései sokban egyeztek Kállai Miklós kormányfőével, ő is kereste a kapcsolatot a nyugati hatalmakkal. 1942-ben a doni hadsereg ellátása ügyében többször utasította vissza Jány Gusztáv, a hadsereg parancsnokának igényeit fegyverre, felszerelésre. Az orosz áttörés előtt így toldotta meg Hitler hadparancsát: `ellenséges támadás esetén a saját állásokat és támpontokat feltétlenül tartani kell. Visszamenni senkinek sem szabad. Nincs hátra, csak előre van` - a veszteségekben ezért neki is szerepe volt. Németellenességét sokszor németbarát szólamokkal próbálta leplezni, s csak ritkán és kevés eréllyel szállt velük szembe. Az újvidéki vérengzések felelőseit egy ideig menteni próbálta, s csak két év múlva, 1944 elején rendelt el vizsgálatot. 1944 márciusában, az ország német megszállása előtt, részt vett a klessheimi tárgyalásokon, s felmérve a magyar honvédség csekély erejét, s az ellenállás hiábavaló voltát, a megszállás elfogadását javasolta Horthy kormányzónak.
1944. április 19-én, német nyomásra felmentették vezérkari főnöki megbízatásából. 1944. október 11-12-én hadbírósági tárgyalást folytattak ellene s Újszászy István vezérőrnagy és Kádár Gyula ezredes ellen a nyugati szövetségesek irányába tett lépéseik miatt. Ekkor felmentették, de a nyilas hatalomátvétel után letartóztatták és Sopronkőhidán, majd Németországban tartották őket fogva. Szombathelyi 1945-ben, mielőtt a szövetségesek fogságába esett volna, egy "védőiratot" szerkesztett, melyben a Honvéd Vezérkar élén eltöltött időszakáról, akkori cselekedeteiről és azok motivációiról emlékezett meg. A háború után, 1946-ban a népbíróság 10 évi fegyházra ítélte, népellenes (így ) és hivatali hatalommal való visszaélés bűntettének elkövetése miatt, de a háborús bűntettek vádja alól felmentette. Másodfokon bűnösnek találták háborús bűntett elkövetésében is, az ítéletet életfogytiglanra változtatták. Háborús bűntettként értékelték a vezérkari főnök bírósága felállításában vitt szerepét, a délvidéki vérengzéssel kapcsolatos magatartását, a Keitellel folytatott tárgyalást, a 2. magyar hadsereg tragédiáját, az 1944. március 19-i német megszállást s a munkaszolgálatosok sérelmére elkövetett oroszországi cselekményeket. Ezután, szovjet nyomásra és vélhetően Rákosi személyes intézkedése nyomán - az újvidéki bűnösökkel, Feketehalmy-Czeydnerrel, Grassyval és Zöldivel együtt - kiadták a jugoszláv hatóságoknak. Fogsága alatt megkínozták, majd Újvidéken kivégezték. A Legfelsőbb Bíróság 1994-ben felmentette az ellene emelt vádak alól, megállapítva: a terhére rótt bűncselekményeket nem követte el. A 2. magyar hadseregnek kiadott, a végsőkig történő kitartásra szóló utasítás nem Szombathelyi önálló intézkedése, hanem a legfőbb hadúr döntése volt, melyet a vezérkari főnök a katonai függelmi viszonyoknak megfelelően végrehajtott. Védőirata, több anyaggal kibővítve 1990-ben jelent meg Szombathelyi Ferenc visszaemlékezése 1945 címmel. A Ludovikától Sopronkőhidáig című művében ezt írta róla Kádár Gyula: "Bukását egyénileg mélyen fájlalom. Felelős és vétkes volt, de felelősségre vonni nem szadista gyilkosokkal együtt kellett volna."

Támogasd a szerkesztőségét!

999 Ft 9.999 Ft 19.999 Ft

Miért támogassam a Múlt-kort?

Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.

12 450 ft 9 990 Ft

Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 25% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.

20 000 ft 14 990 Ft

Kérdésem van az előfizetésel kapcsolatban

előfizetek

7. Életmód és mindennapok a Kádár-korszakban
II. Népesség, település, életmód

• A magyar-román diplomáciai kapcsolatok megszűnésével fenyegetett Ceaușescu falurombolási terve
• Lelkiismereti és erkölcsi kérdésnek tekintette az amerikai elnök a Szent Korona visszaszolgáltatását
• Mit keresett Fidel Castro 1972-ben Budapesten?
• A Népliget és a Margitsziget is szóba került, mint az Úttörővasút lehetséges helyszíne
• Ilyen az, ha csináljuk a fesztivált – koncertfotók a ‘80-as évekből
• Ledobni a vörös nyakkendőt – ilyenek voltak a szocialista úttörőtáborok
• Kilincs a túloldalon
• Az én 89-em
• Benzininjekció, néma talpak és Mengele – ártatlan volt-e Tóth Ilona?