Kiállították a múlt feneketlen kútjait Debrecenben

Kutak árulkodnak a középkori növénytermesztésről

A feltárt, újkori kutak egyik jellegzetes csoportját alkotják az ún. `bodonkutak`, amelyek esetében a kútbélés nem más, mint egy tölgyfa-törzsből kivájt óriási henger, azaz bodon. Ez a kútépítési technika már a kora bronzkor időszakától kezdődően adatolható a Kárpát-medencében, s praktikussága miatt nagyon kedvelt, egészen a 20. századig alkalmazott megoldásnak számított.

Bodonkút a kiállításon

A debreceni belvárosban előkerült ilyen típusú kutak aknája szabályos kör alakú, átlagosan két méter átmérőjű volt. Az ebben elhelyezett fatörzs átmérője 100-150 cm között váltakozott. A bodonkutak mellett továbbra is használatban voltak az újkor időszakában az ácsolt deszkabélésű kutak, melyeknek alsó részét gyakran téglából építették meg. A "fejlődési sor" utolsó elemei voltak azok az évszámos, bélyeges téglából készített kutak, melyek már a modern kori város tárgyi emlékeit tartalmazták.

A középkori, kora újkori kutak feltárása páratlanul gazdag leletanyagot eredményezett. A kútakna és a fabélés közti föld elsősorban konyhai hulladékkal, állatcsonttal és töredékes kerámiával volt tele. A kútakna betöltése, különösen pedig a kutak több esetben méteres iszaprétege rengeteg ép, vagy csaknem ép kerámiatárgyat, zömében vízhordásra használt edénytípusokat tartalmazott. Szinte valamennyi kútból került elő olyan edény, amely a kút használati idejével egykorú lehetett. A középkori lelőhelyek növénytani leletei nagy segítséget nyújtanak a korszak jobb megismerésében. Az ásatásokból előkerült növénytani leletanyag a középkori ember növénytermesztésének, növényismeretének pontos és hű tükre.

1. Városi régészet Debrecenben
2. A középkori vízgazdálkodás nyomában
3. Kutak árulkodnak a középkori növénytermesztésről