Kémek és kalandorok az új Rubiconban

Sokak szemében bizonyára frivolitásnak s a történettudomány csarnokába nem illőnek tűnik, ha kalandorok, kémek, fantaszták, krakélerek lesznek egy történeti összeállítás hősei.

Néhány felhevült függetlenségi, akik hallani vélték a gyűlölt császári himnuszt, egy fiatal októbrista emigráns, aki megpofozta a miniszterelnököt, egy működéséért okkal-ok nélkül vádolt néhány napos hadügyminiszter, akiből idegen államok hírszerzője lett, egy szép kémnő, léha arisztokraták, rendszereken átbukdácsoló értelmiségiek: mi szerepük lehet, hiszen jó esetben csak mellékszereplők voltak? Ám létük, tevékenységük pontosan azt bizonyítja, amiről oly sokat hallunk a történelem kapcsán: az alternatívák létét. Mi történt volna, ha Justh Iván esetleg pisztolyt fog Bethlen Istvánra? (És el is süti?) A frankhamisítás sikerrel jár? Egy magyar paleontológus lesz az albán király?

Azon a helyen és abban az időben, ahol és amikor felbukkantak, az utóbb jelentéktelennek minősített személyeknek valós esélyük volt arra, hogy változtassanak az események menetén. Hogy ők legyenek az utókor által "a történelem menetének" titulált folyamat főszereplői. Elbuktak ugyan, mert céljaik nem voltak reálisak, mert ügyetlenül politizáltak, mert alkalmatlanok voltak a sors által felkínált szerepre. De vajon mondhatjuk-e azt, hogy el kellett bukniuk? Mi az a szabály, amelynek alapján eleve el kell parentálnunk őket?

Hiszen a történelemben olyan kevésen múlt nagyon sok minden: mi lett volna, ha Ferenc Ferdinánd június 28-án Szarajevóban a délelőtti merénylet után más útvonalat választ? Churchillt nem nevezi ki György király 1940. május 10-én? De Gaulle tábornok nem tud felkapaszkodni arra a gépre a bordeaux-i reptéren öt héttel később? Ha Kossuth nem éli túl egyik gyermekkori betegségét? Valóban más lett volna a történelem? Vagy a história hömpölygő, hatalmas folyama ugyanúgy folytatta volna útját a tenger felé?

A kémek, hírszerzők hivatásszerűen űzik a kalandorságot. Munkájuk fontos, gyakran lebecsült (vagy éppen túlmisztifikált) járuléka a politikai vagy gazdasági döntéshozatalnak. Egy biztos: önmagukban a hírszerzési eredmények vagy egy mégoly híressé vált kém tevékenysége sohasem egyedüli meghatározója egy katonai vagy politikai akciónak. Pusztán eleme a döntésnek, sok más tényező mellett. Ha hiszünk a híreszteléseknek vagy a kémek önigazolásainak, valójában összeesküvés-elméleteket gyártunk. Kalandorokra mindazonáltal szükség van, s fontosságuk sem elhanyagolható.

A bemutatott történetek azért hasznosak, mert történelmi keresztutakat, alternatív olvasatokat ismerhetünk meg belőlük. S nem mellékesen: a történelem vonzó, élő, a mához sokban hasonlítható oldalát.

Ablonczy Balázs

---

A szám tartalma

• Kémek, kalandorok (Ablonczy Balázs)
• Kém, arisztokrata, őslénykutató: Nopcsa Ferenc (Csaplár Krisztián)
• A Gotterhalte-affér (Romsics Gergely)
• Linder Béla - Egy politikai kalandor portréja (Hornyák Árpád)
• Összeesküvés a frank ellen (Ablonczy Balázs)
• A Dreyfus-ügy (Hahner Péter)
• A pofon (Zeidler Miklós)
• Mata Hari (Hahner Péter)
• A Rosenberg házaspár (Magyarics Tamás)
• A víz alatti régészet (Tóth J. Attila)