Krakkói és kassai polgárok kapcsolatai a XVI. század közepén

Krakkói polgárok ügyei kassai partnereikkel

A kereskedelem Kassán, mint több más magyar város esetében  nagyrészt hitelüzletek útján  bonyolódott, s az északi irányú kereskedelemben a  hitelezők többnyire a krakkóiak voltak. Az így megkapott áru értékének megfizetésének a határideje változó volt, a felek közti megegyezéstől  függött. Amennyiben a törlesztés nem történt meg időben,  akkor szükség esetén a helyi szokásoknak megfelelően az adósságokat tilalom formájában bejegyeztették a városi könyvbe. Ilyenkor a fizetési határidő egy év és egy nap volt, ha ez alatt sem fizetett az adós, a tilalmazott ingó vagy ingatlan vagyon a hitelezőhöz került zálog gyanánt.
Az 1550-es években Kassa város- és tiltáskönyvei alapján  krakkói részről lényegében három kereskedődinasztia, a Bank, a Gutether (Jorg és Stenczel) és a Schilling (Fridrich, Erasmus, Christoforus és Jorg) család volt a felelős a kereskedelmi kapcsolatokért. Az említett három család közül a Bank és a Schilling már a XV. század második felében is feltűnik a városkönyvekben, mint a kassai kereskedők krakkói partnere,  míg a Gutetherek csak a XVI. század közepén jelennek meg. Mindhárom família faktorok útján intézte ügyeit Kassán, Erasmus Bank nevében Arleth Lőrinc, Caspar Pernus és Wolfgang Baier, Jorg és Stenczel Gutether nevében Gabriel Gebbert és Andreas Pawer, míg a Schilling fivéreknél Hans Schneider és a bresslaui Stefan Planck lépett fel uruk teljhatalmú képviselőjeként. Személyesen a három kereskedőcsalád tagjai csak nagyon ritkán jelentek meg Kassán, a vizsgált kilenc év alatt mindössze néhány alkalommal.

Az 1550-es években közülük leggyakrabban Erasmus Bank nevével találkozhatunk a városkönyvekben: 1553 és 1560 között mintegy 16 esetben jelenik meg. 1553. január elején Arleth Lőrinc ura nevében egyszerre 9 polgárra tesz tiltást összesen mintegy 1850 forintnyi adósság fejében.  Az adósok között találhatjuk a Szapolyai-éra alatt kitelepített német politikai elit több tagját, így a korábban Váradra száműzött  bírót - aki 1553-ban már ismét a szenátus tagjai közé tartozott  - Melczer Andrást, aki 242 forinttal tartozott, valamint Caspar Schneidert, Paul Seifnert és Hans Scheutczlichet, akik az 1530-as években szintén jelentős pozíciókat töltöttek be a várost irányító testületben,  és akiknek tartozása együtt mintegy 250 forintot tett ki. Nem találtam arra adatot, hogy Erasmus Bank mikor hitelezett kassai partnereinek, de valószínű, hogy az adósságok még 1536 előtt keletkeztek, és Bank a megváltozott politikai helyzet és adósainak a városba történt visszaköltözése miatt jelentette be 1553-ban igényét a hitelezett pénzösszegekre. Adósságait azonban egyik polgár sem fizette meg, hiszen napra pontosan egy év múlva 1554. január 9-én Arleth Lőrinc ismételt tilalmat tett javaikra.  

Az adósok közül a továbbiakban már csak Hans Halbschuh nevével találkozhatunk, akinek 360 forintos tartozása miatt lekötött háza per tárgyát képezte Bank és Halbschuh örököse, a rozsnyói Balthazar Weißer között.  Az ügy később tovább folytatódott, hiszen Bank és Weißer mellett feltűnik Hans Goldschmid is, aki eladta a lekötött házat, és akinél Arleth Lőrinc ura nevében tiltotta az azért kapott összeget.

Több éven keresztül húzódó perben próbálta meg Bank igen magas összegű, hol 1929, hol pedig 3000 forintnyinak említett kintlevőségét behajtani a kassai kereskedő  Jorg Ferber özvegyén és rokonain. Először 1554 nyarának végén maga a krakkói konzul Erasmus Bank tiltotta Ferber minden ingó és ingatlan javát 3000 forintnyi tartozás miatt,  majd a következő év elején servitora Arleth Lőrinc egy 1929 forintról szóló adóslevélre és további 800 forintra hivatkozva - melyről ura állítja, hogy azt Ferbernek adta - kívánja a törvényes eljárást lefolytattatni.  Két hét múlva tovább bonyolódott az ügy, hiszen jelentkezett Ferber sógora (testvérének a férje) a szomolnoki Sebastian Sawer magister, aki azt állította, hogy az adóslevél szerint a tartozást rézzel és ezüsttel kellett volna kiegyenlíteni, azonban erre nem volt lehetőség, mivel Bank rátette a kezét az üzletre, így nem  tudtak a megállapodás szerint fizetni.  Hogy Jorg Ferber hátrahagyott javai ne kerülhessenek a hitelező kezére, Sawer is tiltást tett a hagyaték azon részére, melyek feleségét illették.

1. Történeti háttér
2. A kereskedelem legfontosabb árucikkei
3. Krakkói polgárok ügyei kassai partnereikkel
4. Tartozások, behajtások
5. Egy korszak végetér