Krakkói és kassai polgárok kapcsolatai a XVI. század közepén

2005. november 26. 17:26 Komenda Péter

Tanulmányomban a Kassát a század első felében érintő változások és az erre a korszakra jellemző kereskedelmi irányok, a kereskedelemben forgalmazott legfontosabb árucikkek rövid ismertetése után a krakkói és helyi polgárok közti vitás ügyekből kívánom a legjelentősebbeket bemutatni, elsősorban az 1553-1561 közti korszak kassai városkönyveiből és okleveles iratokból nyert információkra támaszkodva. A dolgozat megírása során figyelmemet főként a legfontosabb krakkói kereskedők kassai jelenlétére utaló ügyeire koncentráltam, így a kisebb jelentőségű ügyletek nem képzik jelen dolgozat tárgyát.

Történeti háttér

A Mohácsot követő zűrzavaros években az ekkor még döntő többségben németek által lakott és irányított Kassa Ferdinánd pártjára állt. A város polgársága ugyanis félt attól, hogy Szapolyai uralma alá tartozva kereskedelmi szabadsága veszélybe kerülhet. János király azonban 1536. december 4-én csellel megszerezte magának Kassát, a város parancsnokává pedig hűséges emberét, a korábban tállyai kapitány Czeczey Lénárdot tette meg. Czeczey már 1537-ben a németajkú polgárokat sújtó nagyarányú tisztogatásokba kezdett: a választott közösség és a tanács tagjai közül 55 polgárt kitelepített. Mivel a száműzöttek jelentős része kereskedő volt, távozásuk a város gazdasági életében is jelentős nehézségeket okozott: például a város legfontosabb kereskedelmi partnerével, Krakkóval szinte teljesen megszakadt a gazdasági kapcsolat, amit jól bizonyít az is, hogy 1537 és 1553 között a krakkói kereskedők nem tilalmaztak senkit sem Kassán.

Más tényezők is hozzájárulhattak azonban a kapcsolatok fellazulásához, így a kereskedelmi utak biztonságának a megromlása, ebből kifolyólag a kereskedőket érő egyre gyakoribb atrocitások, rablások. Szintén hátrányosan hathatott a kereskedelmi kapcsolatokra az, hogy a háborúk következtében a kassai polgárok hegyaljai szőlőbirtokai is érzékeny veszteségeket szenvedtek - mindkét fél katonái többször elragadták a hegy termését -, hiszen a város kivitelének egyik legfontosabb árucikke a jó minőségű hegyaljai bor volt. Továbbá nehezítette a kereskedelmet az a tény is, hogy mindkét uralkodó felismerte azt, hogy állami jövedelmeik közül a harmincadokból szedhető be a legnagyobb rész: János hívei új harmincadokat hoztak létre, valamint saját területükön belső vámokat.

A `Szapolyai-korszak` nem tartott sokáig a város életében: 1552. január 27-én Izabella királyné átadta a várost Ferdinánd két biztosának, Werner Györgynek és Rakovszky Györgynek. Az uralkodó 1552. április 7-én Bécsben okiratot adott ki, melyben kijelentette, hogy a Kassán az elmúlt években megtelepedett magyarokat - akik polgárjogot nyertek, tisztségeket viseltek, házat, birtokokat vásároltak, családot alapítottak - ugyanolyan szabadságok és kiváltságok illetik meg, mint amilyet a korábbi német és magyar polgárok élveztek. Valószínű, hogy ennek a jogbiztosító iratnak is szerepe lehetett abban, hogy a magyarság - főként a város kereskedelmi életét fellendítő, jelentős tőkével rendelkező magyar `üzletemberek` - betelepedése Kassára 1552 után nem hogy megszűnt volna, hanem még a korábbinál is nagyobb mértéket öltött a török elől a városba menekülő polgárság számának emelkedésével.

következő oldal 1 / 5