130 éves a budapesti Zeneakadémia

A felsőfokú zeneoktatás megszervezését 1870-ben Csengery Antal Deák-párti politikus javasolta, hogy a tehetséges növendékeknek ne külföldön kelljen tanulniuk. Liszt Ferenc 1873-ban levélben fejtette ki elképzeléseit Trefort Ágoston kultuszminiszternek, s 1875 márciusában őt nevezték ki a leendő Akadémia elnökévé, míg az igazgató Erkel Ferenc lett. Az oktatás a Liszt pesti lakása melletti helyiségben, az ő vezetésével indult 1875-ben, a Duna-parti Hal tér 4. számú, az Erzsébet-híd építésekor lebontott házban. Ekkor még csak zongorát és melléktárgyakat oktattak, az első évben 38 növendék járt Liszt és Erkel, továbbá Volkmann Róbert, Ábrányi Kornél és Nikolits Sándor előadásaira.

A Zeneakadémia 1879-től Liszt Andrássy út 67. alatti lakásán működött, itt már más tanszakokon, később három emeleten oktattak. Az intézményt 1887-ben összevonták az Országos Színészeti Iskolával, önálló épületben való elhelyezésük gondolata a századfordulón merült fel. Az 1900-as állami költségvetésben 554 ezer korona szerepelt a Gyár utca (ma Liszt Ferenc tér) és a Király utca menti 772 négyzetméteres telek megvételére, az épületre kiírt pályázatot Korb Flóris és Giergl Kálmán nyerték (ők tervezték a Ferenciek terén a Klotild-palotákat és több bérházat is). Mindkét intézményt magában foglaló tervük Lechner Ödön szecessziójának hatása alatt magyaros ornamentikát kapott, de a megvalósítás során már inkább egy nehézkesebb, bécsi-barokkos kompozíció jött létre. A részletek eklektikus halmozásával, archaizáló, kis-ázsiai, egyiptomi motívumok éppúgy megjelentek, mint szecessziós és barokk formák - az épület mégis egységes hatást kelt.

Az első tanári kar

Az építkezést 1904-ben kezdték el, az épület 2,4 millió koronába került. A Képzőművészeti Tanács kimondta: két intézménynek a telek túl kicsi, így a Zeneakadémia mellett döntöttek. (A valóságban egynek sem igen tágas, ezért oly szűk az előtér és parkot sem lehetett kialakítani előtte, a mai parkolási igényeket nem is említve.)

Az akadémia az ország első épülete, melynek teljes födémje vasbetonból készült, a 17 méteres első emeleti erkély közbenső alátámasztás nélküli áthidalása bravúros. A gazdag belső terek társalkotói a gödöllői művésztelep mesterei voltak, az előcsarnokbeli szecessziós szökőkút és Körösfői-Kriesch Aladár két freskója, az Egyházi és Világi zene különösen nagy sikert arattak. Az emeleti előcsarnokban látható Körösfői-Kriesch faliképe: "Az élet forrása a művészet". A nagyterem szép részlete a mennyezet aranyozott levelekből álló szellőzőrácsa, a bécsi Sezession-Haus mintájára.

A palota főbejárata felett helyezték el Stróbl Alajos bronz Liszt-szobrát, a homlokzatot Maróti Géza Erkel- és Volkmann-domborművei díszítik, a tető magasságában is Maróti szobrai, a művészet géniuszai láthatóak. A homlokzat kőreliefjeit Telcs Ede faragta, a belső freskók Gróh István s Zichy István, a színes ablakok Róth Miksa művei, a pécsi Zsolnay-gyár termékei a kerámiadíszek. Az épület ezerkétszáz személyes dísztermébe került az ország első, négymanuálos hangverseny-orgonája, amely a karlsruhei Voigt és társa cégnél készült. Az első emeleti kisterem operaelőadáshoz is alkalmas, a tantermek a második és harmadik emeletre kerültek.

A Zeneakadémiát 1907. május 12-én nyitották meg, s ötnapos ünnepség során avatták fel, ezt az alapító tanárok egyike sem érte meg. A díszhangversenyeken az elhunyt mesterek - Liszt, Erkel és Volkmann - valamint Mihalovich Ödön és Koessler János műveit adták elő, Kerner István és mások vezényletével, Volkmann zongoraversenyét az akadémia ifjú tanára, Bartók Béla szólaltatta meg. A hangversenyterem akusztikáját tisztának és visszhangmentesnek ítélték.

A megnyitó évében 37 tanár oktatott 479 növendéket, e számok később meredeken nőttek. A kezdeti dicséretek után felerősödött a kritika: kifogásolták a pódium kis méreteit, kevesellték a tantermek számát. Ezt később a belső udvarok, majd a tetőtér beépítésével orvosolták, ám így romlott a nagyterem szellőzése, a tetőventillátor csak zene-szünetben működhet a zaj miatt. A belvárosi környezet is bosszút állt: a Király utca zaja az oktatást zavarja, kevés az öltöző és a próbaterem is.

A Zeneakadémián számos kiemelkedő tanár működött: Kodály Zoltán, Hubay Jenő, Dohnányi Ernő, Zathureczky Ede, Szabó Ferenc és Kovács Dénes, növendéke volt az elmúlt százharminc év minden jeles magyar muzsikusa. 1925-ben vette fel Liszt nevét, öt éve lett egyetem. Az épület a Művészetek Palotája 2004. évi megnyitásáig a hangversenyélet központja volt Budapesten. A nagytermet korábban a Filharmónia bérelte, így az akadémiának kellett saját koncertjeihez időpontot kérnie. Ma az egyetem rendelkezik a termekkel, melyeket az évi 5-600 koncert erősen igénybevett. Az épület felújítására pályázatot írtak ki 2003-ban, ám a 10 milliárdos költségre egyelőre nincs fedezet. Az Andrássy-úti Régi Zeneakadémián Liszt Ferenc Emlékmúzeum és Kutatóközpont működik.

(Múlt-kor/MTI-Panoráma, Sajtóadatbank)