Kossuth Lajos egykori hajléka ma üresen áll

Villa-szanatórium-gyermekotthon

Az elfogás emlékére 1912-ben szobrot állítottak a Disznófő-forrás melletti tisztáson, de csak 1913-ban tudták azt felavatni a napi politika viharai miatt (ekkor volt pl. a hírhedt Vérvörös Csütörtök). A másfélszeres életnagyságú bronz mellszobor terméskő talapzaton állt. Az avatáson Kossuth Lajos fia, Kossuth Ferenc is részt vett. A talapzaton az elfogatást megörökítő bronz dombormű állott, de ezt a II. világháború után ellopták. Először egy kő emléktáblával pótolták, majd 1999-ben újra elkészült a dombormű.

A fogadó történetére visszatérve: 1839-ben Kováts Zsigmond tulajdonába került, aki vízgyógyintézetet és mulatóhelyet akart itt kialakítani. Ekkor építették át először a villát, amely ekkor még faoszlopos tornáccal díszített kis ház volt, homlokzatán napsugarakkal körülvett háromszögben egy szemmel, az "Isten szemével". 1846-ban a ház leégett, de kis idő múlva újjáépítették, és vendéglőként üzemelt. Az 1860-as években újra tulajdonost cserélt az épület, Haggenmacher Károlyé lett. A svájci származású, előbb a malomiparban, majd a sörgyártásban érdekelt dinasztia sarja tette igazi hegyvidéki villává az épületet. Haggenmacher azonban öreg korára megvakult, és miután így nem tudta élvezni a saját keze által alkotott paradicsomot, 1921-ben a villában lett öngyilkos. Ezután a főváros tulajdonába került az épület, amely a ház védelme érdekében bérbe adta azt, utoljára gróf Andrássy Gyulánénak, aki 1946-ban bekövetkezett haláláig lakott benne.

A villa újabb korszaka 1949-ben kezdődött, mikor is itt kezdte működését a Kossuth Nevelőotthon (eleinte szanatórium) nehezen kezelhető gyermekek nevelésére, tanítására. A gyermekek itt viszonylag nagy szabadságot élveztek, kiengedték őket a kertbe, fürödhettek a tóban, a fogadó mellett lovarda is volt, ahova a lovakat az egyik tanár hozta, a szénabálákról a szülők gondoskodtak. Kezdetben a zugligeti iskola tanárai jártak fel tanítani az intézetbe, majd az otthon felsős diákjai jártak le az iskolába tanulni. 1983-ban azonban megszűnt a kapcsolat az iskolával. Az otthonban a névadó, Kossuth Lajos tiszteletére kis házimúzeumot rendeztek be. Az 1990-es évekre ez a gyűjtemény megszűnt, az épület leromlott állapotba került. A dolgok odáig fajultak, hogy az intézet kiköltözött, miután a házat életveszélyesnek nyilvánította a főváros, ráadásul az újabb nevelőintézetek létesítése miatt a támogatást is csökkentették. A főváros egyébként sem törődött se a park, se a villa gondozásával. A tó is kiszáradt, miután nem gondozták. A birtokot régen autóval is körbe lehetett járni, hogy az intézet élelemmel való ellátását biztosítsák, ma már ez is a múlté. Ma új tulajdonosra vár a mozgalmas időket megélt egykori fogadó, és környéke, de eddig még csak tervek léteznek. Ezek egyike volt, hogy Wellness központot alakítanak ki benne. A közelében lévő rétre lakóparkot akarnak építeni, ami egyelőre nem valósult meg a lakossági tiltakozás miatt.

1. Kalandos letartóztatás
2. Villa-szanatórium-gyermekotthon