Felszámolják Kossuth nyomdászának sírját a váci temetőben

Landerer: a 48-as forradalom vitatott személyisége

1824-től volt a pesti Landerer-nyomda vezetője. Az 1838-as pesti árvíz során vitézül helytállt, sok embert mentett meg, ezért Pest díszpolgárává választották. 1840-től volt a társa Heckenast Gusztáv. Landerer bizalmas kapcsolatot ápolt a bécsi kormányzattal és titkosrendőrséggel. Ezért keltett nagy feltűnést még az akkori enyhébb viszonyok közepette is, hogy a kiadásában meginduló Pesti Hírlapnak az a Kossuth Lajos lett a szerkesztője, aki akkor szabadult a politikai fogságból.

Landerer egy anti-liberális lapot akart indítani, ezért megvásárolta Munkácsy Jánostól a Sürgöny kiadási jogát. A szintén lapalapításra készülő Kossuth azért kerülhetett a Pesti Hírlap élére, mert Metternich azt remélte, hogy így megnyerheti saját szolgálatára, vagy legalábbis a cenzúra korlátjai közé szoríthatja tevékenységét.  Számítása azonban nem vált be: Kossuth a Pesti Hírlapban a nemesi reformellenzék programját, a polgári nemzeti átalakulást képviselte publicisztikájával, kiváltva ezzel nemcsak a konzervatívok, hanem a mérsékeltebb reformer Széchenyi éles kritikáját is. Mivel az országgyűlés első szakasza az ellenzék kudarcával végződött, a kormány elérkezettnek látta az időt Kossuth eltávolítására. Bécsben 1843-ban elhatározták, hogy feltűnés nélkül eltávolítják Kossuthot a szerkesztői székből. Landerer, hogy ne lehessen a kormányra gyanakodni, anyagi kérdésben provokált konfliktust. Szándékosan megszegte a szerkesztővel kötött új szerződést, miszerint a szerkesztő példányonként kapta volna a jutalékát, így Kossuth felháborodásában lemondott, a társkiadó, Heckenast pedig felkérte új szerkesztőnek Szalay Lászlót. A Pesti Hírlap pedig már többé nem érte el régi népszerűségét.

Az 1847-es utolsó rendi országgyűlésen a sajtószabadság ügyében nem történt előrelépés, a kormánypárt részéről a cenzúra szükségességét hangoztatták, hiába emelte fel szavát Kossuth a szabad sajtó érdekében, és a cenzúra ellen. Azonban 1848 márciusában a párizsi, és a bécsi események hatására Pesten is kitört a forradalom, melynek egyik legnagyobb vívmánya a sajtószabadság volt. Március 15-én reggel Petőfiék tízen indultak el a márciusi ifjak politikai klubjának számító Pilvaxból a Tizenkét pont, és a Nemzeti Dal kéziratával. Mire a Landerer és Heckenast nyomdához értek, már ötezres tömeg követte őket. Petőfi, Vasvári Pál, Irinyi József, és Jókai Mór foglalták le azt a gépet, amelyen a cenzúra engedélye nélkül kinyomtatták a két kéziratot. Ezzel a sajtószabadság ténylegesen megvalósult.

A Landerer által szervezett bankjegynyomdában nyomták a Kossuth-bankót is. Ezt a bécsi kormányzat a forradalom leverése után is észben tartotta, így Landerernek is bujdosnia kellett. Ekkor már nem voltak tekintettel az egykori gyümölcsöző kapcsolatukra.

A nyomdász mindössze öt évvel élte túl a forradalmat, melynek kitöréséhez - ha akaratlanul is, de - hozzájárult.

Obeliszkje ma a felszámolásra ítélt váci középvárosi temető egyik elhagyott sarkában áll. A tábla letörve, alig olvashatóak a felirat maradványai. Szomorú, hogy erről kell írni, hisz a temető romjaiban is sok értéket rejt, vannak benne latin feliratos sírkövek a XVIII. századból, továbbá itt van eltemetve Kovách Ernő 1848-as honvéd őrnagy, és Gajáry Géza polgármester is.