Volgográd újra Sztálingrád lesz

1942. decemberében

Ma már csak 2400 veterán, Sztálingrádot egykor védő katona él a Volga jobb partján elterülő városban, a legfrissebb felmérés szerint mégis a népesség 25 százaléka szeretné, ha Sztálingrádban élhetne. A megkérdezettek 17 százaléka választaná Caricint, a település eredeti, türk eredetű elnevezését - tudta meg az MTI a helyszínen, az ITAR-TASZSZ orosz hírügynökség nemzetközi szemináriumán.

A város átnevezésére vonatkozóan egyelőre nincs hivatalos kezdeményezés, a folyó mentén 120 kilométer hosszan húzódó megyeközpont hangulata azonban sok helyütt máig Sztálingrádot és a nagy vezért, Sztálint idézi, aki annak idején parancsba adta a szovjet csapatoknak, hogy egyetlen lépést sem hátrálhatnak. A honvédők irdatlan, több százezer fős veszteség árán tudták feltartóztatni a vezérről elnevezett városra törő német haderőt, a harcokban Sztálingrádot a német és az orosz tüzérség 90 százalékban porrá zúzta. A világra szóló győzelem után a város újjáépült, ahol ma, a Szovjetunió összeomlása után 15 évvel is lehet sétálni a Lenin vagy a Szovjet utcán. A szovjet hadsereg dicsőségét máig hirdeti a város talán legfőbb nevezetessége, a hősök tiszteletére emelt monumentális emlékszobor, egy 85 méteres, kezében kardot tartó fém nőalak. A város vezetése gondoskodik arról, hogy egy másik hatalmas háborús emlékparkhoz vezető lépcsősoron mindig frissen mázolt legyen a felirat: "Szovjet hazánkért, a Szovjetunióért."

Alekszandr Csiszlov, az 1915-ben született háborús veterán az MTI-nek rezzenéstelen arccal jelentette ki: a szovjet csapatok a Nyugat segítsége nélkül is felszabadították volna egész Európát, és meggyőződése, hogy a várost ismét Sztálingrádra kell keresztelni. A Szovjetunió hőse, egykori pilóta, 21 német gépet lőtt le a háborúban, kifejtette, népét, hazáját megannyi támadás érte az évszázadok során, de egy háborút sem veszített el. Volgográd az orosz kommunisták bástyája, a déli, úgynevezett vörös sáv erőssége. A fiatalokat azonban nem hatja át különösebben a szovjet múlt áhítatos tisztelete, Szergej, a helyi rádió riportere az MTI-nek azt mondta: képtelenségnek érzi, hogy máig a Komszomol (a szovjet KISZ) úton jár munkába, és a város átnevezését is felfújt, másodlagos kérdésnek tartja.

...és ma

Irina, egy volgográdi születésű, Moszkvában élő üzletkötő arról beszélt az MTI-nek, hogy az új idők új szelei bizony meglehetős késéssel érkeznek meg a fővárostól két órányi repülőútra fekvő Volgográdba. A városban máig nem épültek modern, nyugati bevásárlóközpontok, és a polgármester a városkép rontására hivatkozva sokáig megakadályozta, hogy akárcsak egyetlen McDonaldÍs épüljön. Az utóbbi években mindössze három korszerű, térhangzású mozi épült a régi szovjet filmszínházak mellé, és a fiatalok csak két modern éjszakai klubba járhatnak szórakozni.

Máig a város büszkeségei közé tartozik a Vörös október nehézipari kombinát, valamint a Feliksz Dzerzsinszkijről, a bolsevista rendszer első rendőri szervezetének létrehozójáról elnevezett traktorgyár, amelynek futószalagjairól gördültek le több mint ötven évvel ezelőtt a hírhedt T-34-es harckocsik. Tréfa vagy sem, nem tudni, de Volgográdban ma is kapható olyan vodkás üveg, amelynek címkéjéről Sztálin mosolyog vissza az italozóra, a felirat szerint az ő emlékére kell koccintani az oroszok nemzeti italával.

Mintha a helyi kommunista lap, a Volgogradszkaja Pravda sem venne tudomást az idő múlásáról: bár mottójában Oroszországnak hirdet dicsőséget, fejlécén ott felejtették a szovjet címert. A kereskedőket azonban ez nem zavarja, az újság épületével átellenben, egy régi nagyáruház épületében a legdivatosabb nyugati portékákat kínálják, a ruháktól kezdve az ékszereken és ritka kávékon, teákon át az illatszerekig, bútorokig.

A volgográdi planetáriumba látogató orosz iskolások pedig mit sem sejtve fényképezkednek az előcsarnokban a Sztálinról készült hatalmas színes mozaikportré előtt. "Ez művészeti alkotás, ajándékba kaptuk, ezért nem bontottuk le" - magyarázza az intézmény egy munkatársa a turistacsoportoknak.

(Panoráma - Hofer László)