Trónfosztás és függetlenség

Kossuthban az olmützi alkotmány megalázó rendelkezéseire válaszul fogalmazódott meg a függetlenség kikiáltása és a trónfosztás. A válasznyilatkozat kibocsátásának azonban két feltétele volt: 1) sikeres magyar ellentámadás a császáriak ellen, 2) parlamenti egyetértés és jóváhagyás. Kossuth a hadsereg vezetőivel és Görgeivel is megosztotta a válasznyilatkozat tervét, s mivel különöseb ellenállással nem találkozott, abban a hitben tért vissza Debrecenbe, az országgyűlés székhelyére, hogy tervét a tisztikar helyesli. Valószínű azonban, hogy trónfosztási és függetlenségi terveibe nem egészen világosan avatta be a katonai vezetést.

Kossuth Debrecenbe visszatérve, április 12-én előbb az Országos Honvédemi Bizottmánynak terjesztette elő tervét, melynek tagjai nem voltak elragadtatva az ötlettől. Kossuth azonban az országgyűléstől várt jelentős támogatást. Az április 13-án tartott zárt országgyűlési ülésen Kossuth indítványozta az ország függetlenségének kimondását és a Habsburg-Lotharingiai ház trónfosztását, ám ekkor még nem igazán sikerült meggyőznie a képviselőket.

Az országgyűlés másnap, április 14-én nyílt ülést tartott, melynek kezdetén egy román képviselő azt javasolta: a nagy ünnepélyességre való tekintettel ne a református kollégium nagytermében, hanem a Nagytemplomban üljenek össze. Miután a ház elfogadta az indítványt, Kossuth egy inkább népgyűlésre emlékeztető országgyűlésben terjesztette elő a Magyarország függetlenségének kimondásáról és a Habsburg-Lotharingiai ház trónfosztásáról szóló határozat tervezetét. A tömeg lelkesedése gyorsan elvette a határozat ellenzőinek bátorságát. A javaslatot végül a képviselők közfelkiáltással, s nem szavazással fogadták el. Az országgyűlés egyben kormányzóelnökké, tehát afféle ideiglenes köztársasági elnökké választotta Kossuthot. A döntéseket megfogalmazó Függetlenségi Nyilatkozatot, mely nagyrészt Kossuth munkája volt, április 19-én fogadta el az országgyűlés.

A Függetlenségi Nyilatkozat kimondta:

Magyarország és a vele törvényesen egyesült Erdély szabad, független, önálló, európai állam.

A Habsburg-Lotharingiai ház a magyar nemzet elleni árulása, hitszegése és fegyverfogása által, s mivel az ország önálló államéletének eltörlésére, a nemzet legyilkolására idegen hatalom fegyveres erejét is használni nem iszonyodott, ezennel trónvesztettnek, kirekesztettnek és száműzöttnek nyilváníttatott a nemzet nevében.

Az önálló és független magyar állam azon népekkel, melyek vele egy fejedelem alatt állottak és minden más nemzettel békét és jó szomszédságot akar alapítani, és baráti szerződéseket kíván kötni.

Az ország jövendő kormányrendszerét részleteiben a nemzetgyűlés fogja megállapítani, addig pedig az országot egész egyetemes kiterjedésében a nemzetgyűlés egy ajkú felkiáltásával és közmegegyezéssel kinevezett kormányzó-elnök Kossuth Lajos a maga mellé veendő miniszterekkel kormányozza.

Ezzel a Magyarország és Ausztria közötti konfliktus csak valamelyik fél teljes győzelmével érhetett véget. Kossuth a Nyilatkozattal a békepártot akarta gyengíteni, másrészt számított a nyugati nagyhatalmak Magyarország melletti beavatkozására, vagy legalábbis a függetlenség elismerésére. Számításai azonban nem igazolódtak: a nyugati nagyhatalmak sokkal fontosabbnak tartották az európai erőegyensúlyt és benne Ausztria szerepét annál, hogysem Magyarország kedvért felhagytak volna eddigi politikájukkal. Az oroszok behívását pedig már a Függetlenségi Nyilatkozat hírének megérkezése előtt elhatározták Bécsben. Így a függetlenség kimondása és a trónfosztás felesleges lépésnek ítélhető.

Az Nyilatkozat elfogadását a hadsereg sem fogadta kitörő örömmel, több tiszt nyíltan kikelt ellene. Görgei pedig csak ennyit üzent a futárral Kossuthnak: "Annyit mondjon, hogy ha máskor oly fontos dolgot tenni akar, előbb legyen szíves velem közölje."

További részletek: Az 1848-49. évi forradalom és szabadságharc története. Videopont kiadó, Budapest, 1996.