A legnagyobb magyar március tizenötödikéje

Széchenyi István naplóbejegyzése 1848. március 15-én

Eladtuk az országot két Lajosért

Májam... gyalázatos. - Ma látom, Magyarország tökéletes felbomlása felé halad. Hamarosan végem lesz. [- - -]

Az egész úgy tűnik fel előttem, mint valami rossz álom! Ó, szent Nemezis! - Egy lengyel és Kossuth hordják a gyúlékony anyagot a tűzre! Az előbbi tán Sobieskinek leszármazottja... az utóbbit mártírrá avatták s bolondnak tartották. - Szegény Metternich herceg - Ferenc császár rendszere, melynek az abszurdumhoz kellett vinne . . . és [- - -] okozták bukásodat! -

Mit lehet tenni? B[atthyány] Lajost és K[ossuth]ot - kell támogatni! - Hallgatnia kell minden gyűlölségnek, ellenszenvnek, minden becsvágynak. Nem fogom tévútra vinni őket; hogy "szolgálni"-e? Ez az egészségemtől függ. - Este Z[ichy] Félixnél. -

"Nous avons vendu le pays pour deux Louis!" [Eladtuk az országot két Lajosért!] - BATTHYÁNY ÉS KOS[SUTH] LAJOS. -



A Ferenc Károlyon Bécsbe. Én a hosszú tollal. Lelkesedés! Akár egy méhkas! "A heréknek végük! C'est la fin de l'histoire! [Ez a történet vége!] - Én egy kéziratot javaslok... melyet a császárnak alá kell írnia. Egész egyszerűen: "István az én 'alteregó'-m. [Azaz: István főherceg rendelkezzék királyi jogkörrel.] Elfogadják.

"Föltesszük magunknak a kérdést: Milyen lesz az atmoszféra Bécsben?" - Zászlók, lövések fogadnak és Inkey Sándor Orosszal etc. etc. Kos[suth]tal és B[atthyány] Lajossal mint küldöttséget. -

A Jägerzeilén szállunk ki. Az egészenek rebellió-színezete van. - Kos[suth]ot... többször virágokkal koronázzák, - egzaltált bécsiek, lengyelek és itáliaiak ölelgetik. Én M[adame] Kos[suth]tal egy kocsiban - ki reszket! - Miután Kos[suth] diadalmenetben a Károly főhercegbe vitetett, B[atthyány] Lajossal a Munschba ebédelni. "OLLY CSEND & REND VOLT... SENKI NEM LOPOTT." - Ezt mondják; - és örvendeznek!!! Elrémülök... mert ez bizonysága annak, hogy még a tolvajok sem kalkulálnak... hanem már ők is fanatizálva vannak! - - Azután vele István főherceghez. - Mivelhogy Bécsben... az atmoszféra - B[atthyány] és K[ossuth] vélekedésének kedvezett, - a kéziratot [ti. a magyar küldöttség tagjai által előzetesen megfogalmazott leirattervezetet] átvették, FELELŐS MINISTERIUM etc. Batt[hyány]... mint miniszterelnök - - Hadakoztam... kiváltképp B[atthyány] neve ellen - hogy megkíméljem a császári házat ettől a közvetlen megaláztatástól..., mely végre is, ha van bennök erély - szakítást is eredményezhet. Tüstént gyanúba fogtak. S ez odáig ment - hogy végre azt mondta nekem W[enckheim] Béla... 'Hadd menjen minden a maga útján, mert még leszúrnak.'

B[atthyány] és én elmentünk István főherceghez. Én adtam elő. - Megijedt - és Kolowrathoz küldött bennünket... ki remek benyomást tett ránk -. B[atthyány] Lajos K[ossuth]hoz. - Én István főherceghez - - hogy holnap érintkezésbe [lépjek] Lajos főherceggel. Midőn Kos[suth]hoz érek -, mindent izgalomban találok - - Zs[edényi] egy levele miatt. "MOST MÉG JOBBAN MEG KELL SZORÍTNI A DOLGOT" - - - kiáltja Bónis és Bernáth Zs[igmond] [- - -] MEGCSALT. - Alvás?! Nyomorultul... Epekövek! -

Széchenyi István: Napló (Gondolat, 1982)

1. Széchenyi István naplóbejegyzése 1848. március 15-én
2. 1848. március 15. eseménytörténete