A „zöld kalapos férfit” kellett keresniük a szesztilalmat kijátszani akaró amerikai honatyáknak

Az eresztő bőrönd és a „belső lerakat”

Cassiday érdekelt volt abban, hogy minél többen forduljanak hozzá szükségleteikkel, így végül New Yorkban talált egy megbízható partnert, aki be tudta neki szerezni a „valódi” italokat. Rutinja ezután az lett, hogy vonattal felutazott New Yorkba, ahol két nagy bőröndbe összeállított 40 quartnyi (körülbelül 38 liter) whiskyt, majd visszautazott a fővárosba.

Egy alkalommal a New York-i Penn Station vasútállomáson túl nagy erővel rakta le a földre az egyiket, a benne lévő üvegek közül többet eltörve. Ahogy sietett a vonat felé, a whisky elkezdett csepegni a bőröndből – egy vigyorgó járókelő megszólította: „Öcsém, eresztenek a ruháid!” Cassidy sietve felszállt a vonatra, behúzódott az illemhelyre, és kitakarította a bőröndöt. Szerencséjére az üvegek nagy része sértetlen maradt, így nem okozott nagy bevételkiesést a baleset.

Cassiday maga sem gondolta volna, mekkora sikere lesz az alsóházban. Habár a törvényhozás mindkét háza elsöprő többséggel szavazta meg a szesztilalmat, a csempész későbbi becslése szerint ötből négy képviselő és szenátor alkoholfogyasztó volt. Több tucat, de talán száznál is több képviselőt látott el, és tudta jól, nem ő az egyetlen ember, akitől vásárolnak. Egyetlen gondja az volt, hogy napi szinten egy vagy több bőröndnyi illegális szesszel kellett besétálnia a Capitoliumba, az azt őrző rendőrökön keresztül. Végül az egyik képviselő ajánlott neki egy megoldást – hozzon létre belső „lerakatot”.

A helyszín nem a Capitolium, hanem a közelben lévő képviselői irodaház lett, ahol a képviselő segítségével saját irodát kapott, amelyet szeszraktárrá alakított. Emellett arra is alkalmas volt, hogy ha az igények meghaladták a készletet, némi plusz portékát készítsen helyben. Cassiday állítása szerint az átlagos rozswhisky, tiszta szesz, meleg csapvíz, és némi színezék keveréke az esetek többségében meggyőzte vásárlóit. „Nagyon kevesen tudták igazán megkülönböztetni a jó szeszt a rossztól” – jegyezte meg.

Cassiday kimondottan szeretett a képviselőház tagjainak dolgozni. Előfordult, hogy meghívták mulatságaikra, amelyeket valamelyikőjük irodájában tartottak. Saját elmondása szerint az 1920 és 1925 közötti évek voltak élete legjobb időszaka – eltartotta feleségét és két gyermekét, és még jól is szórakozott közben. Még a Capitolium alagsorában tartott pókerpartikra is gyakran hivatalos volt.

1925 márciusában azonban változás következett: a képviselői irodaháznál őrködő rendőr megállította az eddigre már jelképpé vált zöld kalapját viselő Cassidayt, és átvizsgálta csomagjait, majd letartóztatta. A sajtó azonnal lecsapott a hírre, hogy a kongresszusi képviselők külön bejáratú szeszcsempészt alkalmaznak. Cassiday bűnösnek vallotta magát, és 60 napot töltött börtönben. Ez azt is jelentette, hogy ki volt tiltva a képviselői irodaházból.

1. A honatyák sem különbek
2. Az eresztő bőrönd és a „belső lerakat”
3. Az alsóházból a felsőházba

Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.

12 450 ft 9 990 Ft

Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 25% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.

20 000 ft 14 990 Ft

Kérdésem van az előfizetésel kapcsolatban

előfizetek

Múlt-kor magazin 2018. különszám

• Hitler és a nők 
• Tamáska Mária az "Öreg" árnyékában
• Magyar deportáltak felszabadulása és hazatérése
• Petőfi halála és a túlélés költői
• Kádár János és az ő Piroskája
• A Nagy Háború osztrák–magyar tábori bordélyai
• Vágy és vezeklés
• Rákosi Mátyás 15 évig tartó „gyógykezelése”
• Az elveszett csejtei "Vérgrófnő"