Az ókorban az európai kultúráktól sem álltak távol az emberáldozatok

Vérszomjas istenségek

Az ókorban, azaz Cortés előtt 1500–2000 évvel az öreg kontinensnek is megvoltak a saját Quetzalcoatljai: az emberek egykoron kegyetlennek és vérszomjasnak képzelték az isteneket. Ezt alátámasztó bizonyítékokkal a régészet szolgál, de írott források is rendelkezésünkre állnak. Az ókori, általában görög–római szerzők egy olyan világban éltek, amelyekben a rivális népek a legvérszomjasabb módszereket alkalmazták; és mivel szinte minden nép egykoron Róma ellensége volt, nincs hiány a témával kapcsolatos írásokból sem.

Britanniában, írja Tacitus, a britonok „szent dolognak tartották az oltárok rabok vérével történő beterítését, és úgy vélték, az emberi belek segítségével kommunikálhatnak isteneikkel.” A fogságba ejtett ellenfelek áldozatként való rituális felhasználása Itáliában is szokássá vált az etruszkok körében: „307 fogságba esett római katonát öltek meg brutális kegyetlenséggel” – írja Titus Livius a Tarquiniusok, Róma etruszk uralkodói családja kapcsán.

A mai Franciaország területén ugyanez volt a helyzet. Julius Caesar a De bello gallico című, a gall háborúról írt feljegyzéseiben ez olvasható: „Hatalmas, vesszőből fonott szobrokat állítanak, amelyeket élő emberekkel töltenek meg, és meggyújtanak, hogy azok a lángok között veszítsék életüket.” Általában az áldozatokat az elítéltek, főként a vagyon ellen elkövetett bűnökért felelősök közül választották ki, „de ha belőlük hiány volt, ártatlanokat is feláldoztak.”

A latin szerzőket olvasva − a kutatók szerint − világossá válik, hogy a kegyetlen rítusok lépésről lépésre értek véget Róma civilizatórikus és „humanitárius” terjeszkedésének következtében.

Ez különféle módokon nyilvánult meg. Britanniában Nero császár uralkodása idején egy kormányzó, Suetonius Paolinus például erdőirtási politikát hirdetett, ugyanis a Brit-szigeteken élő törzsek az erdőkben tartották véres rítusaikat, a mai Franciaország területén pedig Caesar úgy szabadította meg a gallokat a barbároktól, hogy – idősebb Plinius számításai szerint – 1 192 000-et megöletett közülük. A legdrasztikusabb intézkedés színtere azonban Karthágó volt, amelyet Róma a gyökeres változás érdekében teljesen elpusztított.

1. Vérszomjas istenségek
2. A karthágóiak fiai
3. A propaganda hálójában
4. És Rómában is…

Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.

12 450 ft 9 990 Ft

Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 25% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.

20 000 ft 14 990 Ft

Kérdésem van az előfizetésel kapcsolatban

előfizetek

9. Végvári harcok Magyarországon a török ellen
III. Egyén, közösség, társadalom, munkaügyi ismeretek

• A Római Birodalom örökébe kívánt lépni hódításaival II. Mehmed szultán
• Döntő hatással volt Nagy Szulejmán uralkodására kedvenc háremhölgye
• A híres csel előtt már kétszer is bevették Budát Szulejmán seregei
• Páncél helyett ünneplőbe öltözve indult az utolsó rohamra Zrínyi Miklós
• A törökök szerencsenapja: augusztus 29.
• Lefejezett foglyok a hódoltság határvidékéről
• Hétvégi várkalauz: Nagykálló
• Hétvégi várkalauz: Szikszó
• Müezzin hívhatta imára a csókakői janicsárokat