Az Árpád-kori Magyarországról is körképet adnak Árpád-házi Margit szentté avatásának dokumentumai

2021. január 30. 13:09 Halmágyi Miklós

Korábban

A legenda szerint jövendőmondással is segítette apját Árpád-házi Szent Margit
Fiatalon korának igazi botrányköve volt a később boldoggá avatott Árpád-házi hercegnő
Teljes hozományát a szegényekre és a betegekre fordította Árpád-házi Szent Kinga

Mire figyeltek a tanúk?

A tanúkat kifaggatták, mit tudnak Margit életéről. A messziről jött világiak közül nem egy úgy jött el tanúskodni, hogy Margit életének részleteiről lényegében semmit sem tudott. A következő kérdés azonban így hangzott: van-e mondanivalója a csodákról? Erre már megoldódott a messziről jött vándorok nyelve, és részletesen ecsetelték a Margit közbenjárására történt imameghallgatásokat.

Az emberek tehát annak ellenére kérték a szent életű királylány közbenjárását, hogy életéről lényegében nem volt mondanivalójuk. A jegyzőkönyvet olvasgatva megtapasztalhatjuk, hogyan egészítik ki egymást az egyes vallomások, hogyan vágnak egybe, vagy éppen mondanak ellent egymásnak.

Korabeli közbiztonság

Emlékezetes közülük az emberrabló Dumbó története. A főhős, akit Dumbó fogságba ejtett, Margithoz fohászkodván szabadult meg bilincseitől. A vallomásokból kiderül, hogy ez idő tájt sok rablás volt az országban. A tanúktól megkérdezték, gazdagok-e vagy szegények. Tamás Disznódról ezt válaszolta: gazdag ember volt, de most szegény, mivel kiraboltatott.

Hasonlóan nyilatkozott a Balogdról érkezett Bethe: igen, gazdag volt, de kirabolták. És ugyanezt említette a tézi illetőségű János is: „szegény, mivel kiraboltatott.” Mata pedig ekképpen nyilatkozott magáról: „Elegem van, amíg ki nem rabolnak”. Ne feledjük, 1276-ban vagyunk, az ifjú IV. László uralma idején folynak a tanúkihallgatások. Zavaros időszaka ez a magyar történelemnek. A királyi hatalom rovására megerősödtek a helyi hatalmasságok, és nem állt erős lábakon a közbiztonság.