A valódi „utolsó szamuráj” egy gazdagon kitüntetett francia tüzértiszt volt

Jules Brunet és a szamurájok

Brunet 1838. január 2-án született az északkelet-franciaországi Belfort városában. Katonatiszti karrierje során 1862 és 1864 között részt vett III. Napóleon császár mexikói intervenciójában, ahol a legmagasabb állami kitüntetést, a Becsületrendet is kiérdemelte.

1867-ben Japán III. Napóleontól kért segítséget a sógun seregeinek korszerűbbé tételéhez a bizonytalan politikai helyzetben. A franciák egy egész kontingensnyi tisztet küldtek, Brunet a tüzérség szakértőjeként lett az expedíció tagja, és a tervnek megfelelően kezdett bele a japán csapatok oktatásába.

A franciák nem önszántukból csöppentek a konfliktusba a következő évben: 1868. január 27-én Brunet és társa, André Cazeneuve százados elkísérték a sógunt és csapatait a császári fővárosba, Kiotóba. Az út célja az volt, hogy egy, a sógunt és rokonait földjeiktől megfosztó császári rendelet visszavonását kiköveteljék.

Még a város előtt útjukat állták a sógun hatalmára régóta fittyet hányó Szacuma és Csósú tartományok urainak (daimjóinak) seregei – e daimjók álltak a kamasz császár által kiadott megalázó rendelet mögött is. Habár a sógun serege háromszor akkora volt, mint a két tartományi sereg – 15 000 fő állt szemben 5000-rel –, felszerelésük súlyosan elmaradott volt az idegen hatalmakkal régóta önállóan kereskedő daimjók seregeiéhez képest.

A császár pártján álló katonáknak huzagolt csövű puskáik, korszerű tüzérségi eszközeik, de még Gatling-féle forgócsövű „géppuskáik” is voltak, a sógun seregében még elterjedtek voltak a lándzsák és más szálfegyverek, tűzfegyvereik többsége pedig elavult, rövidebb lőtávolságú, simacsövű muskéta volt.

A négy napon át tartó küzdelem során a sógun több hadvezére is átpártolt a császáriakhoz, az oszakai várba visszavonuló seregnek azonban a vezér megígérte, hogy személyesen fogja őket vezetni a következő összecsapásba. A sógun azonban megszegte ígéretét: január 30-án az éj leple alatt elszökött kíséretével a várból, és visszatért Edóba (a mai Tokió) a Kaijó Maru hadihajó fedélzetén.

A sógun demoralizált csapatai harc nélkül feladták Oszakát, Brunet és Cazeneuve pedig a Fudzsijama nevű hadihajón tértek vissza Edóba, Enomoto Takeaki admirális kíséretében.

1. Népszerű toposz
2. Jules Brunet és a szamurájok
3. A kitartó európai
4. A szamurájok bukása
5. Menekülés Japánból

Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.

12 450 ft 9 990 Ft

Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 25% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.

20 000 ft 14 990 Ft

Kérdésem van az előfizetésel kapcsolatban

előfizetek

13. Rendi törekvések Magyarországon, a magyar rendek és a Habsburg udvar konfliktusai a 17–18. században
III. Egyén, közösség, társadalom, munkaügyi ismeretek

• A legenda szerint a tokaji aszút is a szegény fiatalokat gyámolító Lorántffy Zsuzsanna találta fel
• A hadiadó-emelés kompenzálásaként hozhatta létre a Szent István-rendet Mária Terézia
• Rákóczi nem kért a békefeltételekből, beleegyezése nélkül tették le a kurucok a fegyvert
• Birtokaik és családjuk jövője is odavesztett a Wesselényi-összeesküvés halálra ítéltjeinek
• Világhírű tudóst is Magyarországra csábított Lorántffy Zsuzsanna
• A lakosság elkeseredettségére alapozta felkelését Bocskai István
• Vitáik miatt nyílt háborúba kezdett öccsével Rudolf király
• Bocskai István Habsburg-ellenes felkelése olyan sikeres lett, hogy hajdúi már Bécset fenyegették
• Valóban vadászbaleset áldozata lett Zrínyi Miklós?