A túlvilágra vezető út minden kihívására szolgált megoldással az egyiptomi Halottak Könyve

Késői gyűjtemény

1842-ben Karl Richard Lepsius német egyiptológus örökre megváltoztatta az ókori egyiptomiak vallásáról alkotott képünket azzal, hogy kiadott egy régi temetési szövegekből álló gyűjteményt. Az ókorban „A napközbeni előjövés szövegei” néven ismert gyűjteményt Lepsius egyszerűen a Halottak Könyvének nevezte, és a benne foglalt 200 szöveg lenyűgöző betekintést nyújt a halál titokzatos világába megteendő út akadályaiba, örömeibe és félelmeibe.

A korábbi évszázadokban úgy gondolták, az ókori egyiptomi sírokban talált feliratok egy ősi szentírásból valók. Miután a tudósok megfejtették a hieroglif írást, rájöttek, hogy ezek valójában varázslatok, illetve „útmutatók” a halottak számára, hogy biztonságosan megtalálják útjukat a túlvilágon.

Habár a tudósok sejtették már korábban is, hogy valamiféle varázslattal kapcsolatos tartalma van a szövegeknek, Lepsius precíz sorrendje és az általa a szövegekhez társított sorszámok a mai napig meghatározzák a Halottak Könyvének tanulmányozását. Nem volt azonban az ókorban egységes változata a szövegeknek – a varázsszövegeket számos formában megtalálták már, amelyek nem azonos felépítésűek, azonban Lepsius aprólékos munkája lehetővé tette, hogy a kutatók sokkal inkább egy koherens munka részeiként tekintsenek rájuk.

A különféle szövegeket megtalálták már papirusztekercseken, a mumifikáláshoz használt kötéseken, a sírok falain, szarkofágokon, és a halottak mellé helyezett tárgyakon is. Az eredetileg csak uralkodói használatra készült Halottak Könyvének legrégebbi részei a Piramisszövegek néven ismert temetkezési írásokból származnak, amelyek az Óbirodalom idejére, Kr. e. 2300-ra vezethetők vissza.

Hogy mikor és hogyan került először összeállításra a Halottak Könyve, továbbra is rejtély. Az első ismert példa a 13. dinasztiabeli királyné, Mentuhotep (Kr. e. 1633–1552) szarkofágján található, azonban a Középbirodalom és az Újbirodalom közötti, úgynevezett második átmeneti kor során használata átalakult, és már nem kizárólag az uralkodók privilégiuma volt. Bárki, akinek volt pénze íratni vagy venni egy példányt belőle, reményei szerint megnövelhette vele a túlvilágon való sima átkelés esélyét.

Az Újbirodalom (kb. Kr. e. 1539–1075) idejére a használata már igen elterjedt volt. Egyes példányait gazdagon illusztrálták és drágán adták, mások mondhatni „tömeggyártottnak” tűnnek, üresen hagyott helyekkel, ahová az elhunyt nevét beírhatták. Hosszú evolúciója ellenére a szöveg funkciója ugyanaz maradt az előkelők és a köznép számára is: megkönnyíteni az elhunyt átkelését az alvilágon, védelmet nyújtva nekik az úton leselkedő veszélyek ellen

1. Késői gyűjtemény
2. A halottak útja
3. A szív megmérettetése

Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.

12 450 ft 9 990 Ft

Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 25% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.

20 000 ft 14 990 Ft

Kérdésem van az előfizetésel kapcsolatban

előfizetek

8. Budapest világvárossá fejlődése
II. Népesség, település, életmód

• Fennállása alatt számos történelmi személy szobrát lecserélték a millenniumi emlékművön
• Időutazás a millenniumi ünnepségekre: 125 éve utazunk a Ligetbe a föld alatt
• Sokáig csak esernyővel lehetett átmenni a budai Alagúton
• Egykor a Városliget zenepavilonjai nyújtották a főváros legnépszerűbb szórakozását
• A gazdag és szegény gyermekek egyaránt birtokba vették a Városligetet a „boldog békeidőkben”
• Széchényi Ödön víziója által a világ második siklójával büszkélkedhet a főváros
• Az idők során szinte minden sportra biztosított lehetőséget a Városliget
• 800 mázsa lőport adott Ferenc József a budai Alagút építéséhez
• A kiállítások és vásárok hozták el az éjszakai fényt a Városligetbe