A polgárháborús Kongóban fegyvernyugvás volt Louis Armstrong érkezése miatt
2024. július 6. 10:35 MTI
53 éve, 1971. július 6-án halt meg az amerikai dzsessz legismertebb alakja, Louis Armstrong, avagy Satchmo. Egyik nagy pályatársa, Dizzy Gillespie azt mondta, hogy „ha ő nem lett volna, közülünk sem lett volna senki”.
Louis Armstrong 1955-ben
Korábban
New Orleansban született 1901. augusztus 4-én, bár ő maga előszeretettel terjesztette, hogy július 4-én, az amerikai függetlenség napján látta meg a napvilágot. Nagyapja még rabszolga volt, apja pedig korán otthagyta családját. Gyermekkora mérhetetlen szegénységben telt, tinédzser anyja gyakran prostitúcióra kényszerült, hogy enni adhasson gyerekeinek, így jobbára nagyanyja és a szomszédban lakó litván zsidó bevándorlók nevelték. Ők adtak neki pénzt arra is, hogy öt dollárért megvehesse első hangszerét, egy kornettet.
Tízévesen ott kellett hagynia az iskolát, alkalmi munkákból próbálta segíteni családját. 1912 szilveszterén apja fegyverével durrogtatott az utcán, ezért letartóztatták és javítóintézetbe küldték. Itt kezdett komolyabban a kornetten játszani, és hamarosan az iskolai zenekar vezetője lett. Szabadulása után volt újságárus és szénkihordó, „piszkos munkái” közé sorolta, hogy tingli-tangli zenét játszott a vöröslámpás negyedben.
A tehetséges fiút a helyi nevezetességnek számító Joe King Oliver vette pártfogásába, így felhagyhatott a kétkezi munkával. Satchmo (beceneve a táskaszáj angol kifejezésből származik, mert játék közben hatalmasra fújta fel pofazacskóit) 1922-ben követte Olivert Chicagóba. Az ő együttesének tagjaként készítette első lemezfelvételét 1923-ban, sőt az együttes zongoristáját, Lillian Hardint vette feleségül. Akkor már elvált ember volt, összesen négyszer nősült, de gyermeke nem született.
Felesége nógatására 1924-ben Fletcher Henderson együttesébe igazolt át, majd hamarosan önállósította magát, a kornettről áttért a trombitára, s huszonöt évesen már a hangszer királyaként emlegették. Számos együttesben fordult meg, mindenki által kedvelt zenésztárs volt, szólói, improvizációi lenyűgözték a közönséget.
A lelkes világjáró Belgiumban, 1952 (kép forrása: Wikipédia / IISG / https://www.flickr.com/photos/iisg/4489142487 / CC BY-SA 2.0)
Scat stílusú éneklése (improvizatív, szaggatott, a szótagokat-szavakat értelem nélkül összefűző, a hangszereket utánzó éneklési stílus) szintén forradalminak számított: azt mondták róla, hogy hangszerét úgy használta, mint az énekes a hangját, a hangját pedig, mint egy hangszert. Övé az a kétes dicsőség is, hogy az egyik első hírességként tartóztatták le kábítószer birtoklása miatt. Satchmo nem csinált titkot abból, hogy az akkor még nem túl ismert marihuánával lazít, és 1930-ban egy füves cigivel kezében vették őrizetbe egy kaliforniai klub előtt, de kilenc nap fogda után szabadon távozhatott. Egy másik elsőség is fűződik nevéhez: ő lett az első afroamerikai előadó, aki hollywoodi sikerfilmben szerepelt és az első, aki saját rádióműsort vezetett.
A harmincas években lett igazán nagy csillag, saját együttesei mellett több bigband szólistájaként is turnézott, filmezett, több lemeze került fel a listákra. Jól menő énekeseket, énekesnőket kísért, köztük volt Bessie Smith, a blues császárnője is, valamint Ella Fitzgerald, akivel több lemezt is készített, párosuk felejthetetlen maradt.
A swing korszak alkonyán, a negyvenes években feloszlatta zenekarát és egy kis együttessel járta a világot. A hidegháború éveiben Amerika jószolgálati nagykövetének számított (turnéit a külügyminisztérium is támogatta), s több barátot szerzett hazájának, mint a hivatásos diplomaták. Népszerűségére jellemző, hogy amikor 1960-ban a polgárháború dúlta kongói Katangában lépett fel, a szembenálló felek aznapra tűzszünetet kötöttek, hogy mindenki láthassa az „aranytrombitást”.
1965-ben Magyarországon is fellépett (kép forrása: Fortepan / Bojár Sándor)
Satchmót sokan bírálták, amiért talán túlságosan is sokoldalúnak bizonyult, a dzsessz mellett populáris dallamokat is felvett repertoárjába, sőt időnként ezek váltak uralkodóvá. Emlékezetes volt belépője a Hello, Dolly! című filmben, a dal 1964-ben még a népszerűsége csúcsán lévő Beatlest is maga mögé utasította a listán, s az akkor 63 éves Armstrong minden idők legidősebb listavezető előadója lett. Nevéhez a legtöbben a What A Wonderful World című dalt kapcsolják, amely 1967-es megjelenésekor Angliában listavezető lett, de Amerikában nem keltett különösebb visszhangot (állítólag a kiadó ABC Records vezetője nem kedvelte és megtiltotta népszerűsítését). A dal csak két évtizeddel később indult világhódító útjára, amikor felcsendült az 1987-es Jó reggelt, Vietnam című filmben. Satchmo Magyarországon is járt, 1965-ben teltházas koncertet adott a Népstadionban.
Fekete zenésztársai közül többen szemére vetették, hogy nem emeli fel hangját a szegregáció ellen, sőt olyanok is akadtak, akik „Tamás bátyának” bélyegezték. 1957-ben mégis bírálta Eisenhower elnököt, akit gyávának nevezett, amiért tétlenkedik az Arkansas állambeli Little Rockban kialakult helyzet miatt. A város vezetése a nemzeti gárda kivezénylésével akadályozta meg, hogy fekete diákok beléphessenek az addig fehéreknek fenntartott iskolákba. Armstrong nyilatkozata óriási visszhangot keltett, még bojkottot is hirdettek ellene. (Az elnök a közvélemény nyomására aztán a hadsereggel rendszabályozta meg a helyi hatóságokat.)
Az „aranytrombitás” egészsége az 1960-as évek végén megromlott, de ő tovább koncertezett. Utoljára 1971 tavaszán lépett fel nyilvánosan, s 1971. július 6-án halt meg New Yorkban. Népszerűsége ma is töretlen, születésének 100. évfordulóján róla nevezték el New Orleans repülőterét, az amerikai posta bélyeget adott ki arcképével, New York-i otthona ma múzeum. Felvételeinek száma ezrekre tehető, válogatásai még ma is folyamatosan jelennek meg.
Támogasd a szerkesztőségét!
történelmi magazin
legújabb számát?
kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.
Az első 500 előfizetőnek.
kommunizmus
- A politikai rendőrség még a szabadságharc után is veszélyesnek tartotta Mindszenty Józsefet
- Karrierje során számos álnevet viselt a rettegett Péter Gábor
- Arisztokratikus környezetben, Capri szigetén álmodozott a hatalomátvételről Lenin
- Börtönnel „jutalmazta” a róla szóló viccek terjesztőit Enver Hodzsa
- Csak a kommunista sportvezetés tudta megállítani Papp Lacit, a „ring lovagját”
- Négy amerikai elnökkel is találkozott az emigrációba kényszerült Varga Béla
- Nemzetközi nyomásra enyhítették a kommunisták a Mindszenty bíboros elleni ítéletet
- Kávéházakban is szobrot állítottak Václav Havelnek, Csehország drámaíró elnökének
- Abszurd részleteket is kikényszerítettek a vallatók a Rajk-per vádlottjaiból
- Utolsó pillanatáig nevettetett Harry Einstein, a nagy komédiás 19:05
- A politikai rendőrség még a szabadságharc után is veszélyesnek tartotta Mindszenty Józsefet 17:05
- Előbb filmsztár lett, majd a színpadot is meghódította Törőcsik Mari 15:05
- Átírta a tévétörténelmet Larry Hagman és a Dallas sorozat 12:20
- Nem a folyó megfelelő részén haladt, ez okozta a Princess Alice katasztrófáját 10:35
- Súlyos társadalmi problémákra hívta fel a figyelmet regényeiben Aldous Huxley tegnap
- Sokszor napokig viselte ugyanazt a ruhát Hetty Green, a milliárdos üzletasszony tegnap
- Többször vezette ki Franciaországot a válságból Charles de Gaulle tegnap