A mesék Arthur királyától Heinrich Himmlerig sokan kutattak megszállottan a Szent Grál után

A Szent Grál „születése”

Ha nekilátunk megvizsgálni, hogy mikor említik meg először a Grált, akkor valószínűleg vagy a Bibliára, vagy valamilyen ókori iratra gyanakodnánk. Másoknak esetleg a kora középkor jutna az eszébe, amikor Arthur király és a kerekasztal lovagjai működtek. A valóság ezzel szemben az, hogy a legelső említése Chrétien de Troyes művében, a Grál meséjében történik meg. Ez a történet de Troyes utolsó műve, amely befejezetlenül maradt. Az ófrancia nyelven íródott regény főhőse Percival (Parszifál), akit anyja elzárva tart, hogy így óvja meg a lovagi élet jelentette kihívásoktól, miután a családja többi férfitagját lovagként veszítette el.

Percival azonban találkozik Arthur királlyal és a lovagjaival, és közéjük áll. Egy kalandja során végül eljut a Halászkirály birodalmába, aki az utolsó abból a vérvonalból, amelyre az ereklye őrzését bízták. A Szent Grál itt még csak közönségesen grálként, kis betűvel írva jelenik meg Krisztus passiójának több jelképes tárgyával együtt, és egy edényt takar, amelyből a Halászkirály az úrvacsorás áldozást végezte. Chrétien de Troyes egyébként 1180 és 1191 között írta ezt a munkáját, jóval a bibliai és az Arthur király legendája utáni korszakot követően.

Természetesen léteznek olyan elképzelések is, amelyek azt állítják, hogy valójában már sokkal korábban találkozunk a Grállal. Emellett elsősorban olyan érvek szólnak, amelyek szerint a Grál inkább egy jelkép, és nem egy konkrét tárgy. Tehát nemcsak kupát, kelyhet, edényt vagy más hasonló eszközt jelentett, hanem például áttételesen Mária Magdolna méhét is, amelyből a Megváltó szent vérvonala származik. Ezt azonban, ellentétes lévén az egyházban uralkodóvá váló tanítással, utólag kisatírozták a történelemből.

Ha megnézzük az apokrif evangéliumokat, akkor csakugyan találkozhatunk olyan sorokkal, amelyek arra utalnak, hogy a Grál jelen lehetett a Jézus körül zajló eseményeknél. Többen hivatkoznak arra, hogy Nikodémus evangéliuma, vagy másik nevén Pilátus cselekedetei arról számol be, hogy Arimathiai Józsefet, aki a Biblia szerint eltemettette Jézust, azzal vádolták meg, hogy ellopta a testet, ami miatt tömlöcbe vetették. Ám csoda történt, és az angyalok egy kelyhet hoztak a számára, amely táplálta őt a fogsága idején.

Valójában azonban az eredeti görög nyelvű műben ez a részlet nem található meg. A középkori francia költő, Robert de Boron egészítette ki a kehellyel az ott olvasható sorokat, amikor Arimathiai József című művét írta. Ráadásul az ő nevéhez fűzhetünk egy olyan elemet, amely szintén a Grállal kapcsolatos: az utolsó vacsoránál használt kelyhet ugyanis e művében azonosnak tekintette azzal az edénnyel, amelybe Jézus kiomló vérét összegyűjtötték.

1. A Szent Grál „születése”
2. Hősök útján Angliába
3. Kupák armadája
4. A Harmadik Birodalom a Grál bűvöletében

Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.

12 450 ft 9 990 Ft

Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 25% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.

20 000 ft 14 990 Ft

Kérdésem van az előfizetésel kapcsolatban

előfizetek

Őskor

• Már az ókor óta végeznek sikeres koponyaműtéteket
• Székeket akart vásárolni az ebédlőbe, végül a Stonehenge-t vette meg az angol ügyvéd
• Súlyosan károsította a kilélegzett szén-dioxid és a mesterséges világítás a lascaux-i barlangrajzokat
• Ragadozó állatok által elejtett prédák maradványaival táplálkozhatott Samu
• Végigkísérte az emberiség történelmét a trepanáció gyakorlata
• Évezredeken keresztül osztoznia kellett a Homo sapiensnek európai hatalmán