A halál a mindennapok része volt a 16. századi hajók fedélzetén

Modern technika nélkül

Ruy López de Villalobos, a híres spanyol felfedező csendes-óceáni expedíciója során úgy rendelkezett, hogy büntessék meg és fokozzák le azokat, akik elalszanak a munka során. A visszaesőket egyszerűen bedobatta a tengerbe.

A hajóskapitány gyakran éjszaka is éber volt. Ellenőrizte az irányt, a vitorlákat és a csillagok állását, megfigyeléseit pedig lejegyezte a jegyzetfüzetébe. Szükség is volt az éberségre, hiszen gyakoriak voltak az olyan éjszakák, amikor a tenger gyakorlatilag összeolvadt a fekete égbolttal.

Öt évszázaddal az úttörők hajózása után a Viktória-projekt résztvevői saját bőrükön is megtapasztalhatták, mit élhetett át a korabeli személyzet: „Kikapcsolod az elektronikát és a fényeket, nehogy egy villám becsapódjon, és a sötétben hajózol tovább. Valószínűleg semmi nem különböztet meg téged az 500 évvel ezelőtt utazóktól (…) Nem tudod, hogy hány mérföld hiányzik, még csak azt sem, hova mész (…) És a meleg ellenére kiráz a hideg…”

Az éjszakai sötétség kiszámíthatatlanságától való félelem azonban önmagában nem lenne kielégítő magyarázat arra, hogy miért kötelezték a kihajózó tengerészeket gyónásra, úrvacsora vételére és végrendelet készítésére.

Az egyik legfontosabb tényező, amely rengeteg problémát okozott a hajósoknak, az időjárás volt. Modern technikai eszközök híján az időjóslás az évszázados tapasztalatokra és az egyes természeti jelenségek ismeretére támaszkodott: a páratartalom, a felhők formája és sűrűsége, a csillagok fénye vagy a szélirány megfordulása is beszédes lehetett.

Mielőtt végleg rosszra fordult volna az idő, a kapitányok – a hajó destabilizálódásának elkerülése érdekében – megparancsolták a vitorlák leeresztését és a legnehezebb tárgyaknak (a horgony, a rakomány és mentőcsónakok) a hajó közepén történő összpontosítását. A legénység kitakarította a vízelvezetőket és átnézte a szivattyúkat. A hánykolódás miatt a súlyos ágyúk sok esetben faltörő kossá váltak, pánikot keltve a személyzet soraiban.

Escalante de Mendoza tanácsai szerint a hajósokat ilyenkor fel kell készíteni a legrosszabbra; össze kell hívni őket a tatba, majd felkínálni nekik a hajón lévő legjobb ételeket és italokat, miközben érdemes egy nyugtató szónoklatot intézni hozzájuk. Az expedíció vezetőinek ugyanis a válságos pillanatokban lelkesedést és erőt kell mutatniuk, mivel a legénységre a félelemnek és gyengeségnek bármilyen apró jele kihathat.

Az erősebb viharok esetén azonban semmi sem segített. Ilyenkor ledöntötték az árbocokat, és mindent, amit csak lehetett, hogy a súlypont a lehető legmélyebbre essen. A hajót – hiábavaló erőfeszítéssel – kötelekkel vették körbe, hogy a hajólécek a lehető legtovább maradjanak egyben, és végül imádkoztak, zarándokutakat és áldozatokat ígértek a sevillai szüzeknek.

1. Forradalom a tengeren
2. Modern technika nélkül
3. Elégedetlenség és betegségek
4. A karakkok éléskamrája

Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.

12 450 ft 9 990 Ft

Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 25% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.

20 000 ft 14 990 Ft

Kérdésem van az előfizetésel kapcsolatban

előfizetek

tél
Múlt-kor magazin 2014

• Elhagyott kastély a 19. századi "Chicagóban"
• Rembrandt, a titokzatos
• Híres történelmi csókok
• Ilyen volt Hitler magánélete egy hódolója szerint
• A budai zsidóság az oszmán hódoltság idején
• A Horthy-Hitler-találkozók históriája
• Meghökkentő múltbéli fogások
• A Horthy-kultusz és a magyar zsidóság
• Az életébe került a mexikói kaland Ferenc József öccsének