A „gyógyítás” ürügyén embertelenül bánt környezete a hányatott sorsú Frances Farmerrel

2021. augusztus 3. 10:56 Balázs-Piri Krisztina

Korábban

Sosem tudta legyőzni hányatott gyermekkora démonait Veronica Lake
Sárga rózsák, fájdalmak és öngyilkosságok: Domján Edit és Szécsi Pál tragikus szerelme
Meztelenségével írta be magát a filmtörténelembe a „szegény ember Marilyn Monroe-ja”, Jayne Mansfield

Árnyékvilágban minden megtörténhet

William Arnold 1978-as Árnyékvilág című könyvében, amit Frances emlékének szentelt, ha lehet, még tovább ment. Azt állította, hogy a színésznőn lobotómiát hajtottak végre, vagyis frontális agyi lebenye kimetszésével próbálták meggyógyítani.

Tagadhatatlan, hogy az 1936-ban az Antonio Egas Moniz tökéletesítette módszer, amelyért a tudós 1949-ben Nobel-díjat kapott, rendkívül népszerű volt a pszichiátriai gyógymódok között, és gyakorlatilag minden mentális probléma – skizofrénia, depresszió, szorongás – kezelésére alkalmazták.

Ismeretes, hogy Rosemary Kennedyn, a későbbi elnök húgán 1941-ben hajtottak végre ilyen beavatkozást, és ezzel a 23 éves, előtte hangulatingadozásokban szenvedő lányt egy életre megnyomorították, egy kisgyermek szellemi szintjére süllyedt vissza. Nos, ami Frances Farmert illeti, egész családja és három exférje is tagadta, hogy a színésznőn valaha is lobotómiát hajtottak volna végre – végül az író is bevallotta, hogy könyvének egyes részei csupán fikciók. Bár – tette hozzá még akkor is –„árnyékországban minden megtörténhetett”.

Frances Farmer sorsának későbbi alakulása azonban azt mutatja, hogy ilyen brutális beavatkozásra valószínűleg nem került sor. Mégis a keringő pletykák révén a színésznő története is a lobotómiát ellenzők táborának egyik adujává vált. Erősítette az 1959-ben született Száll a kakukk fészkére című regény hatását. A könyv az író, Ken Kesey veteránkórházi elrettentő tapasztalatai alapján készült, de a benne bemutatott brutalitások miatt csak 1962-ben jelenhetett meg, és még laikusok számára is végérvényesen megkérdőjelezte az eljárás etikusságát. Lobotómiát ma már sehol sem alkalmaznak a pszichiátriában.

Frances Farmer hányattatásai az elmondottakkal még nem értek véget. 1950-ben anyja felügyelete alá került, igaz, három év múlva visszakapta jogi cselekvőképességét, megszűnt felette a gyámság. Kaliforniába költözött, ahol álnéven titkárnőként dolgozott, de egy újságíró felismerte, és a riport után megint reflektorfénybe került.

Még 1951-ben férjhez ment Alfred Lobley-hoz, majd elvált, harmadik férje a televíziós szakember Leland Mikesall lett, aki segített neki a szakmai visszatérésben. 1958-ban újra forgatott, a híres Ed Sullivan Show-ba is bekerült, sőt az NBC tévétársaságnál saját műsora is lett – amíg újból inni nem kezdett.

1959-ben megkeresztelkedett, sokak szerint illegális abortuszai miatti lelkiismeret-furdalásai tették hívő katolikussá. Élete végén még nagy színházi szerepekben is fellépett, játszhatott Csehov Sirályában, sőt utoljára Dürrenmatt darabjában Claire Zachanassiant alakította. Az öreg hölgy szerepében búcsúzott a színpadtól és az élettől.

A láncdohányos színésznővel 1970-ben nyelőcsőrák végzett. Még ötvenhét éves sem volt. Pontosan diagnosztizálni a betegségét utólag szinte lehetetlen. Minden bizonnyal alkoholfüggő volt, de makacs szókimondása és szabadságvágya is hozzájárulhatott ahhoz, hogy „őrültnek” bélyegezzék egy olyan korban, amikor egy nőnek nem illett túlságosan függetlennek és öntudatosnak lennie.

előző oldal 4 / 4