Tisztességes temetést kapott a kerékbe tört férfi

Múlt év októberében német régészek a brandenburgi Groß Pankow-nál folyó útépítés előtti leletmentő ásatás során emberi maradványokat tártak fel. A csontok mellett néhány, kevésbé jelentős bronzkori lelet - cseréptöredékek, egy kőbalta - is előkerült. A sírgödör első pillantásra semmiben nem különbözött a bronzkori települések temetkezési helyeitől, ám a maradványok szokatlan elhelyezkedésükből kifolyólag annál érdekesebbnek tűntek: a kézcsontokat az elhunyt nyaka mellé helyezték, a combcsontokat pedig felfordították. A csontokat brutális módon összetörték, az összes hosszú csont hiányosan maradt meg.

Hamar nyilvánvalóvá vált, hogy az elhunyt nem a bronzkorban, hanem évszázadokkal később halt meg. A sírgödörben talált vasövcsat révén sikerült a leletek hozzávetőleges korát megállapítani: az áldozat valamikor a 15-17. században távozott az élők sorából. A további vizsgálatok kiderítették, hogy a csontok egy, a 30-as éveiben járó férfihez tartoztak, akit kerékbe törtek; több száz darab csont hevert szanaszét a sírban. Jóllehet a halálbüntetés eme kegyetlen formáját a Római Birodalom korától egészen a 19. századig alkalmazták, ez volt az első alkalom, hogy egy kerékbe tört személy csontjaira bukkantak Németország területén.

A kerékbetörés a vértanúk kivégzésének egyik legelterjedtebb módja volt, később gyilkosságért, rablásért, gyújtogatásért szabták ki. A nyilvánosan, közönség előtt végrehajtott kivégzés során az elítéltet rendszerint széttárt karral-lábbal, fekvő helyzetben a földön fekvő gerendákhoz (vagy létrához) kötözték, majd végtagjait egy nagy kerékkel összetörték; az így összezúzott testet a kerék küllőihez kötözték és felerősítették egy földbe ásott gerenda tetejére.

A kerékbetörés lényege azt volt, hogy a kivégzett tetemét közszemlére tegyék, meghagyva csontjait a dögevő madaraknak. Hacsak nem könyörültek meg a halálraítélten - és mértek halálos csapást (coup de grace) például mellkasára vagy alhasára -, előfordult, hogy az illető túlélte a szörnyű fájdalmakat, így órákig vagy akár napokig szenvedhetett; aki viszont leesett a kerékről, azt az istenítéletre hivatkozva felmentették és szabadon távozhatott.

A jelek szerint a Groß Pankow-i férfinek szintén megkönyörült a hóhér, végzetes csapást mérve a fejére, ami szinte a fél arcát leszakította. Azt azonban egyelőre nem tudni, hogy miért szedték össze csontjait és miért kapott tisztességes temetést. A kutatások szerint a terület - amely egy régi katonai út mentén fekszik - nem állandó kivégzési helyszín volt, s talán a halálraítélt egyik családtagja vagy egy iránta cseppnyi részvétet érző ismeretlen fogta tetemét és temette el a kínhalált halt férfit.

Johann-Stumpf fametszete

Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.

12 450 ft 9 990 Ft

Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 25% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.

20 000 ft 14 990 Ft

Kérdésem van az előfizetésel kapcsolatban

előfizetek

­tél
Múlt-kor magazin 2020

• Zsófia főhercegné és Sisi
• Mátyás király anyja és feleségei
• Özvegysorsok a XVIII. században
• Elizabeth Taylor 40. születésnapja Budapesten
• Hét híres diktátor gyermekei
• A brit királyi család rettegett anyósai
• A Roosevelt-ház asszonyai
• Az utolsó cárnék
• A trompe l’oeil, a megtévesztés művészete