Keveset tudunk a mezopotámiai betegségekről

2014. február 19. 13:13

Évtizedek óta kutatják, de még mindig keveset tudni arról, milyen betegségek és járványok sújtották az egykori Mezopotámia lakóit.

Korábban

A kutatók elsősorban a települések területén, valamint a feltárt palotaegyütteseknél és templomoknál folyó ásatások révén, illetve az eddig előkerült agyagtáblák vizsgálatából próbálnak közelebbit megtudni azon betegségekről és járványokról, amelyek a Tigris és az Eufrátesz folyók között elterülő ókori birodalmakban élők körében szedték áldozataikat.

Arkadiusz Sołtysiak, a Varsói Egyetem Régészeti Tanszékének munkatársa úgy döntött, összegyűjti és megvizsgálja azokat a korábbi tanulmányokat és feljegyzéseket, amelyek a Mezopotámia területén talált emberi maradványok vizsgálatáról születtek. Sołtysiak azonban érdekes módon csupán 44 olyan publikációt talált, amelyek a betegségek emberi csontokon látható jeleivel foglalkoztak. "Az információk szűkössége azt jelzi, hogy a pszichopatológia gyerekcipőben jár, összehasonlítva például Európával vagy Egyiptommal" - fogalmazott a kutató.

Kutatásának megállapítása Sołtysiakot is meglepte. A mai Irak, Törökország és Szíria egy részén elterülő Mezopotámiában egykoron ugyanis olyan birodalmak jöttek létre, mint a sumér, az akkád, az asszír és a babilóni, amely civilizációk kulturális szokásairól a régészeti és nyelvészeti emlékek révén viszonylag sokat tudunk.

Amputált lábú férfi csontváz a szíriai Tell Barrinál

A térség szélsőséges klímája (csapadékos tél, forró nyár) nem kedvez az eddig előkerült nem túl nagy számú emberi leletnek, a csontok olykor törékenyek, így alkalmatlanok a további részletes vizsgálatokra - nem beszélve a térségben tapasztalható meglehetősen instabil politikai környezetről, ami az utóbbi időben elriasztotta az antropológusokat, de a leletek drága és bonyolult szállítása is megnehezíti a kutatást.

A fizikai antropológián belül a paleopatológia ága foglalkozik az ősi népességek betegségeivel; lágyszövetek nem lévén, a tudósok a csontokon látható jelekből tudnak következtetéseket levonni az elhunyt egészségi állapotára vonatkozóan. Ennek második lépcsőfoka a régészet egyik segédtudománya, a tafonómia, amely a bioszféra szerves anyagainak a litoszférába kerülési módjával, a tetemek halál utáni sorsával foglalkozik.

"Az eddigi kevés eredményből arra lehet következtetni, hogy a Mezopotámiában élők általában jó egészségnek örvendtek" - összegzett Sołtysiak. Az egyik kurdisztáni barlangban feltárt neandervölgyi csontvázat nem számítva az eddigi legrégebbi lelet a korai neolitikumból való és 9000 éves; a földművest osteoarthritis, azaz ízületi gyulladás kínozta, amit a nehéz súlyok emelgetése és a fizikai munka okozott.

A teherhordó állatok megjelenésével a betegség visszaszorult, a neolitikum későbbi szakaszából, illetve a bronzkorból jóval kevesebb eset ismert. A korai neolitikumban a fogbetegségek sem öltöttek akkora méretet, mint az újkőkor vége felé, amikor a datolyapálma megjelenése és a megváltozott étkezési szokások miatt egyre lyukas foga lett a térségben élő embereknek.