Feltárják a Ptolemaioszok egykori központját

Régészek és diákok folytatnak ásatásokat a Nílus deltájában, a mai Manszúra városa mellett, ahol egykoron a virágzó Tel Timai, az ókori Thmuis kikötőjének romjai állnak. A város az időszámításunk előtti második és első században élte fénykorát, s a Ptolemaioszok központja volt. Eddig ugyan kevés ásatást végeztek a területen, de az biztos, hogy a kikötő egyike azon kevés helynek a Nílus-deltában, ahol papiruszokat találtak. Ezekre még a 19. század végén Edouard Naville bukkant egy római ház – ő így fogalmazott – könyvtárában.

A dokumentumgyűjtemény azonban a tűz martaléka lett, s bár Naville megpróbálta őket megmenteni és hazaszállítani, csak keveset tudott megőrizni az utókor számára. A Kairói Múzeumban illetve az alexandriai Grékó-Román Múzeumban jelenleg márvány- és néhány bronzszobrot, valamint csodálatos hellenisztikus és római kori mozaikdarabokat őriznek.

Thmuis (jelentése: „új föld”) nevét először Hérodotosz említi történeti munkájában. Az ásatások rámutattak, hogy a közeli Mendes – amely valószínűleg Thmuis előtt volt az Egyiptomot irányító Ptolemaioszok központja – az i.e. 4-3. században kezdett elnéptelenedni, s ezzel párhuzamosan nőtt meg a kikötőváros befolyása. Mendes valószínűleg a Nílus folyásának megváltozása miatt veszített jelentőségéből, s ennek köszönhette Thmuis, hogy a városban kikötőt építettek.

A város Josephus Flavius A zsidó háború című munkájában is felbukkan. Ebben Flavius elbeszéli, hogyan hajózott a későbbi császár, Titus a Níluson és kötött ki Thmuisnál. A település a második századra a mendesi nomosz (egyiptomi közigazgatási egység) központja, a negyedik században Egyiptom egyik legfontosabb városa, később pedig a korai kereszténység egyik központja lett; innen származott az Alexandriában mártírhalált halt Phileas, valamint Anba Mennas is. A város jelentősége a 641-es arab invázió idején sem kopott meg; valószínűleg a 10. században, egy lázadás idején néptelenedett el.

.

A város feltárását a Hawaii Egyetem kutatói kezdték meg még 2007-ben. Később csatlakoztak hozzájuk az egyiptomi Régiségügyi Legfelső Tanács szakemberei, akik a kikötő északi részén folytattak ásatásokat. A feltárt leletek – többek között kerámiák, érmék – rámutattak, hogy a kikötőt V. Ptolemaiosz ideje alatt rombolták le, ahogyan arról a rosette-i kő és más szöveges források is beszámolnak. De találták már egy törött Ízisz-szobrot, előkerült egy szentély, valamint egy Nagy Sándor kora előtti égetőkemence maradványa is.

Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.

12 450 ft 9 990 Ft

Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 25% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.

20 000 ft 14 990 Ft

Kérdésem van az előfizetésel kapcsolatban

előfizetek

19. Magyarország a második világháborúban
VI. Nemzetközi konfliktusok és együttműködés

• Olaszország átállása adta meg a löketet Magyarország német megszállásához
• A pokol hajnala: 500 ezer szovjet katona zúdult az erőddé nyilvánított Budapestre
• Ma is rejtély, kik és milyen okból bombázták le Kassát
• A legjobb magyar felszerelés is kevésnek bizonyult a Don-kanyar embertelen viszonyai közt
• Szándékosan hitették el a szövetségesek Kállay Miklóssal a balkáni partraszállás gondolatát
• Sztójay Döme, a magyar Quisling
• "A népirtáshoz időnként elegendő néhány száz pokolian elszánt ember"
• Marhacsordákat is bombáztak a szövetségesek Magyarországon
• "Kétségbe esve várjuk, hogy mi lesz velünk, ha itt ér a tél"