Alagútban másznak a mexikói régészek

A régészek akkor kezdtek el gyanakodni, hogy titkos alagút húzódhat a Tollaskígyó temploma alatt, amikor 2003-ban egy felhőszakadás következtében megsüllyedt a talaj Quetzalcoatl talapzatánál. Az ásatások hat évvel később, 2009-ben kezdődtek, s az archeológusok tavaly augusztusban 12 méter mélységben érték el az alagút bejáratát.

"Jóleső érzés volt megtalálni a bejáratot, mivel ez igazolta feltételezéseink helyességét. Tudtuk, hogy Teotihuacan építői a városban az 'univerzumot' képezték le. Úgy véljük, hogy az alagút az alvilágot jelenítette meg" - fogalmazott Sergio Gomez, a mexikói Nemzeti Antropológiai és Történeti Intézet (INAH) régésze.

Elsőként robot segítségével egy apró kamerát juttattak be az alagútba, a régészek csak novemberben ereszkedhettek le. A folyosót színültig megtöltötte a kő és föld, a szakemberek feltételezése szerint az alagutat szándékosan torlaszolták el i.sz. 200 és 300 között. A területet földradarral vizsgálva a szakemberek arra a következtetésre jutottak, hogy az alagút akár 120 méteres is lehet. A régészeknek eddig 7 méterre sikerült előrejutniuk, ehhez 300 tonna anyagot emeltek ki, beleérte hatvanezer jade-, csont- és cseréptárgyat.

Becslések szerint több évbe is beletelik, míg eljutnak a folyosó végéig. "Nagyon-nagyon aprólékos munkáról van szó, hiszen mindent dokumentálnunk kell" - jegyezte meg Jorge Zavala kutató. A régészek szerint az alagút három olyan teremhez vezet, ahol esetleg Teotihuacan uralkodói nyugszanak. Nagyon fontos felfedezés lenne, ha előkerülnének a sírok, eddig ugyanis semmit sem sikerült megtudni az ókori város társadalmi szerkezetéről, uralkodóiról, vallásáról.

Teotihuacan (a "hely, ahol az emberek istenekké válnak") Mexikóvárostól 40 kilométernyire északkeletre található. Nevét a térségben 1300 körül megérkező aztékok adták abban a hiedelemben, hogy az istenek Teotihuacanban gyűlnek össze, hogy megteremtsék az utolsó, ötödik világot.

A város i.e. 100 és i.sz. 750 között élte virágkorát; egykor akár kétszázezer lakosa is lehetett. Alaprajza négyzetes háló, amely a központi, északkelet irányú, több mint egy kilométer hosszú főút, a "Holtak útja" köré szerveződött. Az út a Hold-piramisnál végződik, két oldalán templomok romjai sorakoznak. A Nap-piramis 75 méter magas, alapja 222-szer 225 méter, a Hold-piramis valamivel kisebb; mindkettőt sötétvörösre festették. A széles főutcát az úgynevezett Fellegvár zárja le, a Tollaskígyó (Quetzalcoatl) romos állapotban lévő templomával.

Teotihuacan nagy részét körülbelül 2000 épület, fallal övezett, egyetlen bejárattal ellátott, belső udvaros, egyszintes, gyakran freskókkal ékesített lakóegyüttes foglalta el. Ezekben 60-100, valószínűleg egymással rokonságban lévő ember élhetett. A város lakosainak negyede kézműves volt, közülük a legtöbben kőmegmunkálással és fazekassággal foglalkoztak. A maga korában ez volt Mezoamerika legnagyobb kereskedelmi központja - a helyi iparcikkekért cserébe főként nyersanyagok, kakaó, jade, vanília érkezett.

Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.

12 450 ft 9 990 Ft

Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 25% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.

20 000 ft 14 990 Ft

Kérdésem van az előfizetésel kapcsolatban

előfizetek

19. A közjogi rendszer átalakítása Magyarországon
IV. Politikai berendezkedések a modern korban

• A rendszerváltoztatás belülről
• Kilincs a túloldalon
• A bölcs „tolmács”
• Az én 89-em
• A Kádár-rendszer darázsfészke
• Moderata durant: az önmérséklet megedz
• A kór újra támad
• Kormányzás ellenszélben
• Antall József közelről