A téli olimpia tajvani bojkottja

A XIII. téli olimpiai játékok legemlékezetesebb pillanata minden kétséget kizáróan a jégkorong-torna váratlan amerikai diadala volt, ugyanis a főleg főiskolai játékosokból álló garnitúra felülmúlta az előzetesen a verseny toronymagas favoritjának kikiáltott Szovjetuniót (4:3; a döntőben az USA Finnországot fektette két vállra). A „csoda a jégen” – ahogyan az amerikai sajtó aposztrofálta a diadalt – különös mellékízt adott az Egyesült Államok győzelmének a két ország hidegháborús szembenállása miatt. Lake Placidban ugyan Kelet-Németország vitte haza a legtöbb érmet, de mégis a Szovjetunió örülhetett jobban, hiszen egy arannyal többet szerzett szövetségesénél (10), így az NDK-t megelőzve végzett az éremtáblázat legmagasabb fokán.

Az Egyesült Államoknak nem csak a csalódással felérő harmadik helyért fájhatott a feje, hanem a rendezéssel járó számtalan anomália miatt is: sokan ugyanis egyszerűen csak „szervezési katasztrófaként” jellemezték az olimpiát. A közlekedési rendszer nehezen birkózott meg az ötkarikás játékokra érkezők hatalmas tömegével, rengetegen pedig annak ellenére nem tudtak jegyhez jutni, hogy sok eladatlan tikett volt még a különböző jegyárusító helyeken. A nézőknek ráadásul az óriási távolságok leküzdése is nehézséget okozott – sokszor csak két és fél órára volt kapható szállás a helyszínektől –, az olimpiai falu pedig 11 kilométerre volt a sportlétesítményektől.



A szervezők eleinte nehezen jutottak hozzá a megfelelő anyagi támogatásokhoz, amelyek égetően szükségesek lettek volna az öregedő infrastruktúra miatt; a szánkó- és a sípálya állapota kapcsán még 1980. január 1-én is biztonsági problémákra hívták fel a szervezők figyelmét. A NOB óva intett a denveri példa megismétlődésétől, az 1976-os játékokra pályázó város mögül ugyanis maga az állam vonult ki, a Colorado által elzárt pénzcsapot pedig nem tudták más forrásból kompenzálni, ezért Innsbruck tarthatta meg a téli ötkarikás játékokat – ez pedig a NOB és az Amerikai Olimpiai Bizottság közötti viszony elmérgesedéséhez vezetett.

A nyári olimpiákkal ellentétben a téli ötkarikás játékokra nem volt jellemző, hogy egyes országok politikai okokból maradjanak távol az eseményektől. Afganisztán szovjet lerohanása után Jimmy Carter elvetette azon ötletet, hogy meg kellene tagadni a Szovjetunió szereplését Lake Placidban, az elnök ugyanis sokkal jobban tartott attól, hogy Moszkva esetleges távolmaradását a harminchét résztvevő ország negyede is követheti. Ez nem következett be, de egy hiányzó mégiscsak akadt, hiszen Tajvan úgy döntött: nem vesz részt az eseményeken. A függetlenség elismeréséért és a nemzetközi szervezetekbe való felvételéért küzdő szigetország távolmaradása politikai okok miatt következett be.



A Nemzetközi Olimpiai Bizottság (NOB) határozata alapján Kína sportolói 1952 után először vehettek részt olimpiai játékokon, s a NOB jóváhagyta, hogy a „szárazföldi” ország Kínai Népköztársaság név alatt versenyezhet, atlétái pedig a kínai zászlót és himnuszt használhassák. Ez persze kivágta a biztosítékot Tajpejben, a szigetország ugyanis a Kínai Köztársaság nevet használta, a szurkolók és sportolók pedig kínai zászlót lengettek, és a kínai himnuszt énekelték. A NOB-döntésnek megfelelően Tajvannak ezért meg kellett volna változtatni nevét, azonban a tajpeji vezetés erre nem volt hajlandó. Mivel a nemzetközi szövetség kérése süket fülekre talált, a NOB Kínai Tajpejjé (1979, Nagoya-i határozat) keresztelte a szigetországot, s arra kényszerítette a renitens államot, hogy a „szárazföldi” Kínától való megkülönböztetés érdekében új zászlót és himnuszt használjon.

A NOB eleinte azzal is megpróbálkozott, hogy a két Kínát együtt versenyeztesse, de ezt Kína és Tajvan is elfogadhatatlan kompromisszumnak tartotta. Számos fellebbezés és bírósági meghallgatás után a NOB szigorúan kitartott álláspontja mellett, így a döntés érvényben maradt. Amikor a tajvani versenyzők megérkeztek Lake Placidba, s az olimpiai faluban át akarták venni a Kínai Köztársaság nevével ellátott személyazonossági kártyájukat, a hatóságok ezt megtagadták tőlük. A tizennyolc tagú tajvani küldöttség ezért még a nyitó ceremónia előtt elhagyta a helyszínt, azonban Tajvan már 1984-ben visszatért, s mint Kínai Tajpej vett részt a Los Angeles-i nyári ötkarikás játékokon.

Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.

12 450 ft 9 990 Ft

Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 25% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.

20 000 ft 14 990 Ft

Kérdésem van az előfizetésel kapcsolatban

előfizetek

17. A polgári átalakulás programja és megvalósulása a 19. századi Magyarországon
IV. Politikai berendezkedések a modern korban

• Az öntörvényű Garibaldit két magyar bajtársa is segítette a szicíliai partraszállásában
• Újjáélesztette a hazai szabadkőművességet a „dualizmus kultúrpápája”
• Egyedülálló módon megbecsülte gyárának alkalmazottait Ganz Ábrahám
• Elismert régész és szabadkőműves is volt a "dualizmus kultúrpápája"
• A fogságból is megszökött a magyar statisztika atyja, Keleti Károly
• Veszteséges pénznyelőből jövedelmező ágazattá tette a magyar vasutat Baross Gábor
• Sokallta Bosznia megszállásának költségeit, ezért lemondott a miniszterségről Széll Kálmán
• 10 tény a dualizmus kori Magyarországról
• Egy „második kiegyezés” juttatta hatalomba a Generálist és mamelukjait