A németeket vádolta meg a Szovjetunió a katyńi események után

2024. április 13. 10:35 MTI, Múlt-kor

Lengyelországban 2008 óta április 13. napja a katyńi vérengzés áldozatainak emléknapja. 1943-ban a németek ezen a napon hozták nyilvánosságra, hogy a szovjet belügyi szervek 1940 tavaszán fogságba esett lengyel tiszteket mészároltak le, a bűntény áldozatainak száma megközelíti a 22 ezret.

A Vichy-rezsim államtitkára, Fernand de Brinon Katyńben 1943. áprilisában (Wikipédia / Bundesarchiv, Bild 183-J15385 / CC-BY-SA 3.0de)

Korábban

A második világháború előestéjén, 1939. augusztus 23-án aláírt szovjet–német megnemtámadási szerződés, a Molotov–Ribbentrop-paktum titkos záradéka felosztotta Közép- és Kelet-Európát: a Németország és a Szovjetunió között fekvő Lengyelországot a Narew-Visztula-San folyók vonalán „vágták félbe”.

Miután Németország 1939. szeptember 1-jén – a második világháborút kirobbantva – lerohanta Lengyelországot, szeptember 17-én a Vörös Hadsereg is támadásba lendült, hogy megszerezze a szovjet érdekszférába sorolt lengyel területeket.

A szovjet és a német csapatok öt nappal később a kijelölt vonalon találkoztak. A szovjetek 250 ezer lengyel hadifoglyot ejtettek, közülük az együttműködésre nem hajlandó és fizikai munkára is alkalmatlannak minősített tiszteket a Belügyi Népbiztosság (NKVD) felügyeletével három különleges táborba hurcolták.

Lavrentyij Berija belügyi népbiztos 1940. március 5-én jegyzékben javasolta Sztálinnak, hogy rendelje el a szovjet hatalom eme „megátalkodott ellenségeinek” – szám szerint 14 700 hadifogoly és 11 ezer börtönben fogva tartott lengyel tiszt és értelmiségi – agyonlövését, beidézésük, a vád ismertetése és a nyomozás lefolytatása nélkül. Sztálin még aznap aláírta a dokumentumot, amelyet a kommunista párt politikai bizottsága azonnal, határozatban továbbított az NKVD-nek.

Molotov–Ribbentrop-paktum

Wikipédia / Közkincs

Az NKVD március 14-én a likvidálás három fő helyszíneként a Szmolenszk melletti Katyńt, a Harkov (ma Harkiv) melletti Pjatyihatkit (ma Pjatihatki) és a Kalinyin (ma Tver) melletti Mednojét jelölte ki. A foglyokat április 3. és május 19. között konvojokban hurcolták ide, kezüket hátrakötözték, közvetlen közelről tarkón lőtték, majd hatalmas tömegsírokban földelték el őket.

Tömeges kivégzések Kijevben és Minszkben is voltak. A vérengzés áldozatainak pontos száma máig ismeretlen, a lengyel Nemzeti Emlékezet Intézete 21 768 áldozatot tart számon, köztük van a magyar Korompay Emánuel, a varsói egyetem lektora is.

A németek 1941. június 22-én megtámadták a Szovjetuniót, egy hónappal később Katyń is fennhatóságuk alá került. A tömegsírokat 1942-ben a helyi orosz lakosság útmutatása nyomán egy pályafenntartó vonat lengyel kényszermunkásai találták meg, a német hatóságok 1943. február 18-án kezdték el az exhumálásokat.

Mintegy 400 holttest kihantolása után, 1943. április 13-án a berlini rádió kommünikében adott hírt a szovjetek által meggyilkolt lengyel katonatisztek tömegsírjairól. A háborúban a szétszakadt világ Szovjetunióval szövetségben álló részein kétkedve fogadták a bejelentést. Moszkva a németeket vádolta a mészárlással, a szovjet hatóságok a Nemzetközi Vöröskereszt bevonásával folyó vizsgálatba nem egyeztek bele.

A helyszínen végül a németek által felkért nemzetközi bizottság látott munkához, s a magyar Orsós Ferenc patológus által kidolgozott módszert alkalmazva megállapították, hogy a mészárlást 1940 áprilisában és májusában hajtották végre. Megkezdték az áldozatok azonosítását is, és négyezernél több holttestet temettek el. A területet 1943 augusztusában visszafoglaló szovjetek megsemmisítették a temetőt, egyben bizottságot is alakítottak a „fasiszta megszállók által végrehajtott” kivégzések kivizsgálására.

Dmitrij Medvegyev orosz és Bronislaw Komorowski lengyel elnök megkoszorúzta a katyńi mészárlás emlékművét 2011-ben (Wikipédia / Kremlin.ru / CC BY 4.0)

Wikipédia / Kremlin.ru / CC BY 4.0

Ez a testület a gyilkosságok elkövetőjeként a Wehrmacht 537-es utászzászlóalját nevezte meg. 1959-ben megsemmisítették a 21 857 meggyilkolt lengyel tiszt személyi adatlapját és dossziéját, az ügyről csak összefoglaló jelentést őriztek meg, amelyet a Szovjetunió legfontosabb államtitkai közé soroltak. A Katyńban történtekről a szocialista blokk országaiban nem beszéltek, ha a téma igen ritkán szóba került, a hivatalos szovjet álláspontot ismételgették.

A Szovjetunió csak a kelet-európai rendszerváltások idején ismerte el hivatalosan felelősségét. Mihail Gorbacsov szovjet államfő 1990. április 13-án adta át a Moszkvában tárgyaló Wojciech Jaruzelski lengyel elnöknek az 1939-40-ben fogva tartott lengyelek névsorát tartalmazó dokumentumok másolatát. Ehhez időzítve a TASZSZ szovjet hírügynökség közleményben ismerte el, hogy a katyńi gyilkosságokat az NKVD követte el. A Szovjetunió szétesése után az orosz parlament 2010-ben ismerte el, hogy a tömeggyilkosságot Sztálin és más szovjet vezetők közvetlen utasítására hajtották végre.

Lengyelországban 1992-ben kerültek nyilvánosságra az ügy orosz levéltárakban őrzött, korábban államtitoknak minősített dokumentumai, a tragédiáról 2007-ben forgatott felkavaró filmet az apja halála miatt személyesen is érintett Andrzej Wajda. A lengyel parlament alsóháza, a szejm 2007. november 14-én a katyńi vérengzés nyilvánosságra hozatalának napját, április 13-át a katyńi bűntény áldozatainak emléknapjává nyilvánította. Nemzetközi szakértők és a lengyel hivatalos szervek is azt szorgalmazzák, hogy az ügy el nem évülő, emberiesség elleni bűntettként, népirtásként kerüljön jogi lezárásra. Oroszország ezt vitatja, álláspontja szerint a katyńi vérengzés bűncselekménynek minősül ugyan, de elévült.

Katyńhoz újabb tragédia is kapcsolódik: 2010. április 10-én Szmolenszk közelében lezuhant az a repülőgép, amely a Lech Kaczyński lengyel elnök vezette magas rangú küldöttséget szállította a vérengzés 70. évfordulója alkalmából rendezett gyászünnepségre. A szerencsétlenséget senki sem élte túl, a katasztrófa okait és a felelősség kérdését illetően máig nem tudtak dűlőre jutni.