Forradalom bársonyos hangulatban

2009. november 17. 11:25 Kiss Balázs

Korábban

A fordulat napjai

Az események november 21-én vettek döntő fordulatot. Az ellenzéki Polgári Fórum vezetői és a kormányzat képviselői megegyeztek, hogy a felek tárgyalásokat kezdenek a megoldandó kérdések rendezése érdekében. Ugyanakkor a kommunista párt konzervatív tagjai (Gustáv Husák, Karel Hoffmann, Miloš Jakeš, Jan Fojtík) hatalmuk megőrzése érdekében a még keményebb fellépést fontolgatták, sőt, a népi milícia bevetése is felmerült. November 22-én Ladislav Adamec miniszterelnök kérésére a főügyész vizsgálatot indított a november 17-i események kivizsgálása érdekében. A cseh katolikus egyház feje, Prága érseke, František Tomášek bíboros a hívekhez intézett apostoli levelében leszögezte, hogy többé nem lesz néma követője az eseményeknek.

Ám a tiltakozások nemcsak a fővárosra korlátozódtak: Brnóban is több tízezres tüntetések zajlottak, Pozsonyban 22-én este 60-100 ezer fő követelte a politikai változásokat. Itt Ján Budaj, Milan Kňažko és az 1968-as prágai tavasz emblematikus figurája, Alexander Dubček mondtak beszédeket. Szlovákia összes egyeteme is csatlakozott a prágai diákok követeléseihez, november 27-re pedig az egész országra kiterjedő sztrájkot hirdettek.

Prágában a konzervatív kommunista pártfőtitkár, Miloš Jakeš először betiltotta az ellenzéki csoportosulásokat, azonban érzékelvén a közhangulat változását, másnap visszavonta a nyilatkozatát. A közvélemény egyre nagyobb számban vett részt az utcai demonstrációkon, a prágai Letná-síkon 500-800 ezres tüntetések is zajlottak. November 27-én déli 12 és délután 2 között országos sztrájkra került sor, a csehszlovák kommunista párt öt konzervatív vezetőjét még aznap elmozdították a pozícióikból. Másnap folytatódtak az ellenzék és a hatalom közötti tárgyalások, ahol megállapodtak abban, hogy december 3-án új, ellenzéki tagokat is magába foglaló szövetségi kormány alakul. A Polgári Fórum pedig ígéretet tett arra, hogy a diákok és a művészek befejezik a sztrájkot.

November 29-én törölték az alkotmányból a kommunista párt vezető szerepére és a marxista ideológiára vonatkozó kitételeket. A szövetségi parlament külön bizottságot hozott létre a november 17-i rendőri beavatkozás kivizsgálására. A Rudé Právo és a Pravda még aznap elítélték az elmúlt húsz év hibás gazdasági döntéseit, valamint a Varsói Szerződés csapatainak 1968-as beavatkozását, és Adamec miniszterelnök is hasonló szellemben nyilatkozott a televízióban. November utolsó napján Pozsonyban is felgyorsultak az események, a Szlovák Nemzeti Tanács elnöke, a funkcióját 1975 óta betöltő Viliam Šalgovič lemondott, helyére pedig megválasztották Rudolf Schustert, a későbbi szlovák államfőt. A prágai szövetségi kormány még november utolsó óráiban döntést hozott az osztrák-csehszlovák határon lévő műszaki határzár lebontásáról. Ezáltal a vasfüggöny leomlása Csehszlovákiában is megtörtént.

December 3-án Gustáv Husák kinevezte Ladislav Adamec újjáalakított kormányát. A 21 fős testületből 16 kommunista volt, 3 párton kívüli, egy a Csehszlovák Szocialista Párt és egy a Csehszlovák Néppárt tagja. A döntéssel elégedetlen tömegek Adamec kormányának lemondásáig, december 7-ig, Prága, Pozsony és a jelentősebb városok utcáin maradtak. December 10-én Gustáv Husák elnök a megváltozott politikai viszonyokat figyelembe véve Marián Čalfát bízta meg kormányalakítással. Az új kormány 21 tagjából 10 kommunista, két néppárti és két szocialista volt, míg hét minisztert adott a polgári ellenzék. Čalfa december 19-én ismertette a Csehszlovák Parlament kamarái előtt a nemzeti megbékélés programját, amelynek a legfontosabb elemeit a szabad, demokratikus választások előkészítése és a piacgazdaságba való átmenet elősegítése alkották.

A szövetségi parlament december 28-án Alexander Dubčeket választotta elnökévé, aki 20 év után tért vissza a politikai életbe. Másnap titkos szavazással Václav Havelt választották meg Csehszlovákia köztársasági elnökévé. Röviddel megválasztása után Havel az ország közvéleménye előtt hitet tett a szabad választások és a demokrácia mielőbbi megteremtése mellett. Igaz, az első szabadon választott parlament megalakulásáig még közel fél évnek kellett eltelnie, de az egykori ellenzéki és politikai fogoly, Václav Havel elnökké választásával a vértelen, „bársonyos” forradalom a Csehszlovák Szocialista Köztársaságban véget ért.

Terra Recognita Alapítvány