Torzszülöttek, boncasztal és sejtfestés

2009. április 17. 11:10

A kórbonctan és a modern patológia történetét, előzményeit és módszereit mutatja be a Semmelweis Orvostörténeti Múzeum legújabb ideiglenes kiállítása, ahol egy eredeti boncasztal mellett torzszülöttek, és emberi testrészek formaldehidben tartósított maradványait is megtekinthetjük.

Korábban

Március eleje óta látogatható Budapesten egy különleges kiállítás: a budai vár árnyékában, a Tabán közelében álló Semmelweis Orvostörténeti Múzeumban került megrendezésre a kórbonctan, és a modern patológia történetét ismertető, Eleven tanulság címet viselő tárlat. A bemutató sajtóbejárásán Varga Benedek főigazgató a múzeum tevékenységéről és korábbi tárlatairól is beszámolt, így megtudhattuk, hogy az igencsak csekély anyagi támogatással, ám hatalmas, az országos múzeumok gyűjteményeivel vetekedő kollekcióval rendelkező intézmény előbb az afrikai betegségképekből rendezetett tárlatot, majd egy, a pestis történetével foglalkozó vándorkiállítást indítottak útjára, amely azóta több vidéki városban is látható volt.

A mostani bemutatóval a modern patológia születése előtt tisztelegnek: a muzeológusok azonban a szakmai körök mellett laikusokat is várnak a kiállításra: az interaktív boncterem mellett a múzeumpedagógiai rész színesíti az amúgy száraznak ható, orvosi információtömeget.

A modern patológia kezdetei a kiállítás szerint a 15. századra nyúlnak vissza, ám a tárlatot rendező Dr. Szabó Katalin a Múlt-kornak arról is beszámolt, hogy az első tudományos célú boncolás, amiről tudomásuk van, 1308-ban történt. A post mortem vizsgálatok a technika fejlődésével váltak egyre pontosabbá: a 18. századra már olyan mikroszkópokat is építettek, amelyek segítettek a kórok megértésében, és szisztematikus feldolgozásában.

Giovanni Battista Morgagni - akinek kódexe a tárlaton is látható - a 18. század végén már képes volt a különböző kórokat szisztematikusan megfeleltetni a betegség szervezetben elfoglalt helyével. Szerinte a betegségek az egyes szervekben lokalizálhatók, és az emberek a kóros anatómiai elváltozásoktól lesznek rosszul. Alig harminc évvel később Francois Xavier Bichat a patológiai kutatásokban a szervek helyett már a szövetekre fókuszált, és a betegségeket a szövetállományok elváltozásával magyarázta. Ehhez azonban már komoly technikai fejlődésre is szükség volt: az egyre nagyobb felbontású mikroszkópok összetettebb vizsgálatokat tettek lehetővé.

Ezt segítették a kórbonctani tanszékek, amelyek a különböző boncolásokat már az orvostudomány szolgálatába állították, és amelyek a 19. század közepén jelentek meg. Ebben a mozgalom vezéralakja, a 20 ezer boncolást is elvégzett Carl von Rokitansky mellett Semmelweis Ignác is vezető szerepet játszott. Ezt segítették a magyar orvos gyermekágyi lázzal kapcsolatos vizsgálatai is, aki bár nem végzett szövettani kutatásokat, tanulmányai később ezen szempontból is igazolhatóvá váltak.

A tárlat igencsak sokszínű: ha a látogató túlteszi magát azon, hogy a modern elektronmikroszkóppal készített, sejtfestett képek a Ludwig Múzeum modern festményeivel vetélkednek, rögtön egy emberi szívvel, vagy épp egy papírból készített anatómiai modellel találja szemben magát. Ezt a benyomást a szomszédos teremben torzszülött csecsemők, egy furcsa küklopsz, egy szifiliszes arc, vagy éppen egy női méh preparált, formaldehidben áztatott maradványa erősíti.

A terem másik oldala sem könnyedebb: az eredeti – csakis márvány, a fémet nem szeretik a patológusok - boncasztal mellett láthatjuk, hogy a mai orvosok elődei milyen eszközökkel és módszerekkel keresték a test titkait, és milyen jegyzőkönyvekben örökítették meg eredményeiket. Az adatok pedig már a 19. század elején is döbbenetesen pontosak voltak: egy nyolchónapos kislányról nem csak azt írták le, hogy kék szemei és szőke haja volt, hanem hogy „arczkifejezése fájdalmas volt”.

A tárlat végén látható múzeumpedagógia részen a fiatalok mellett - akiknek vezetett tanórákon is bemutatják a kiállítást - minden látogató megtalálhatja a magának kedves szórakozást. Kipróbálhatjuk és lemérhetjük, hogy melyik testrésznek milyen súlya lehet, vagy egy sötét dobozban kitapinthatjuk azok súlyát, és még azt is megtudatjuk, hogy az egyes testrészeknek régen milyen neve volt, és mi is az a "dákos". Egy számítógépen modern metszetek között böngészhetünk, és egy több órás filmet is megnézhetünk a különböző boncolásokról. Ez utóbbi pedig sokkoló: az 1980-as évek elején készített felvételek boncmesterekkel, és azok bizarr történeteivel sokkolnak.

A nem túl nagy, ám tartalmában annál gazdagabb és szórakoztatóbb kiállítás méltóképp ünnepli az orvostudomány ezen ismeretlen fejezetét. A muzeológusok pedig nem csüggednek: a főigazgató beszámolója szerint jövő tavasszal Görgey Artúr hadisérüléseiről, és a Komárom ostromakor műtött fővezér menekülésének történetét mutatják majd be.

Helyszín: Semmelweis Orvostörténeti Múzeum, 1013 Budapest, Apród u. 1-3.
Látogatható: 2009. március 10. - 2009. október 31.