Bezárásra ítélhetik a berlini turisztikai levéltárat

"Egyedülálló archívum ez, Európában ebben a formában nincs még egy ilyen" - magyarázza Hasso Spode turizmuskutató, levéltárigazgató. A gyűjtemény mégis hamarosan eltűnhet: az intézetet ugyanis néhány hónap múlva bezárják, és ezzel a levéltár sorsa is megpecsételődhet, jóllehet még nem dőlt el, hogy az intézettel együtt ezt is felszámolják-e.

A járókelő nem is sejti, hogy milyen gazdag anyag rejtőzik a Malteserstrassén, Berlin Lankwitz negyedében álló egyetemi épület puritán homlokzata mögött. A földszinten, az egykori teniszcsarnokban, a bézs színű ajtók mögött a látogatók - legalább gondolatban - távoli utazásokat tehetnek. A gondosan rendszerezett 19. századi bedekkerek európai országokra szóló utazási tanácsokkal látják el az olvasót, egy 1954-es reklámprospektus egzotikus fekete-fehér képekkel csalogat Ugandába, Walt Disney Titokzatos sztyeppe című könyve pedig vadállatokkal ismerteti meg az érdeklődőt.

A terem sarkában felhalmozott iratok a turisztikai kutatások kezdeteit tartalmazzák: szociológiai tanulmányokat a múlt század 50-es éveiből, olyan bizarr címekkel, mint például: "Egy pszichológus házaspár megfigyelései egy olaszországi társasutazás alatt". Mai szemmel olvasva inkább szórakoztató írás, de akkoriban komoly tereptanulmánynak számított. A szerzők aprólékosan rögzítették, mennyi időt töltöttek a turisták a templomokban, múzeumokban és a strandon, és igyekeztek kideríteni, hogy miért is olyan csábító dolog az utazás. Ez nem is lehetett könnyű feladat számukra, olvasván az ilyesfajta részleteket: "Szinte minden utas sóhajtozik az utazás fáradalmai miatt: a hosszú, fárasztó buszozások a tűző napon, a rengeteg nevezetesség megtekintése, a pihenés nélküli tárlatvezetések, a korai felkelések a túlságosan rövid éjszakai nyugalom után épp elég okot adnak a panaszra".

Az évtizedek óta gyűjtögetett irattömeget a levéltárvezető néhány munkatársával együtt gondosan rendszerezte, hozzáférhetővé téve a világ minden részéből érkező kutatók számára. 1986 óta számtalan kutatás zajlott itt, vizsgálták egyebek között az egykori NDK polgárainak utazási szokásait, a náci Németország utazási kínálatát és azt, hogy egyáltalán miért utaznak az emberek. De erre ma már nincsen pénz. A szabadegyetem szenátusa tavaly úgy döntött, hogy az intézetet 2009. szeptember 30-án bezárja. Főként azért, mert a majna-frankfurti Willy Scharnow Turisztikai Alapítvány drasztikusan csökkentette a pénzügyi támogatást. Újabb diákokat már nem is vesznek fel, mert nem tudnák befejezni tanulmányaikat.

Az igazgató, aki még tanít a hannoveri főiskolán, súlyosan aggódik az archívum jövője miatt. Attól fél, hogy felszámolják, és "kincsei" különböző antikváriumokban végzik. "Ez igazi dráma volna" - mondja. Nem csupán a gyűjtemény miatt. "A turizmus a társadalom tükörképe, amelyből sokféle politikai és társadalomtörténeti következtetés vonható le" - mondja az 57 éves szakember. Egy központi archívum nélkül ez alaposan megnehezülne.

Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.

12 450 ft 9 990 Ft

Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 25% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.

20 000 ft 14 990 Ft

Kérdésem van az előfizetésel kapcsolatban

előfizetek

21. A világvallások és összehasonlításuk
V. Politikai intézmények, eszmék, ideológiák

• Miért nem ettek a japánok 1200 éven át húst?
• Miként gondolkodtak isteneikről a vikingek?
• Nem a vallási ellentétek okozták VIII. Henrik szakítását Rómával
• Hol van Keresztelő Szent János feje?
• A társadalmi homogenizáció véres eszköze – így született az inkvizíció
• Az iszlám születése – ki volt Mohamed próféta?
• Kincsekért, foglyokért, dicsőségért vagy vallásuk védelmében támadtak a vikingek Európára?
• „Az elképzelhető legarrogánsabb és leggonoszabb emberek”: kik voltak a török elit keresztényből lett muszlimai?
• Öngyilkosság vagy megvilágosodás – így mumifikálták önmagukat a buddhista szerzetesek