Egyedülálló a fővárosi temetők mostoha sorsa

2007. november 1. 10:00 Lukácsi Attila

Korábban

A 16. századtól a dualizmusig

A török hódoltság idején az akkor még különálló két városban 1-1 török temető működött: Budán a Déli pu., Pesten a Roosevelt tér helyén. Az 1686 után létesült sírkertek mindinkább átvették a vezető szerepet a templom környéki temetésektől, igaz a gazdag polgárok továbbra is a templomok falai mellett, vagy azok kriptáiban temetkeztek. Mária Terézia `Generale normativum in re sanitaris` című 1775-ös rendelete vetett ennek véget, mikor is megtiltotta a templomok környéki temetkezéseket.

Az első nagyobb budai köztemető a mai Széna tér környékén volt a Margit krt. - Varsányi Irén u. - Kapás u. által határolt területen. Erre utalt a Kapás utca régi neve is (Temető utca). A temetőt az 1738-40-es pestisjárvány után zárták le, utóda a közeli Medve utcai temető lett. Ugyanakkor a tabáni templom kertjébe is temetkeztek. 1775-ben létrehoztak egy újabb sírkertet a Gellért-hegy lábánál a mai Kemenes u. - Orlay u. közötti részen (mindössze 1775-1796 között volt használatban). Ezek tán kevésbé voltak jelentősek, a XVIII. század végén viszont két olyan temető jött létre, amely a XIX. századi Buda legfontosabb sírkertjévé vált, és rengeteg neves személyiségnek adott végső nyugvóhelyet. A Szt. János Kórház helyén a Szilágyi Erzsébet fasor, és a Kútvölgyi lejtő által határolt területen a Vízivárosi; az Alkotás u.-Csörsz u.-Avar u.-Hegyalja út által közrefogott részen a mai sportpálya helyén a Tabáni temető.

1885-94 között a Németvölgyi temető volt a legnagyobb budai sírkert, ám az 1894-ben a Németvölgyi út - Érdi út - Bürök u. - Hóvirág u. - Hó u. által közrefogott területen létesült Farkasréti temető fokozatosan elhódította az elsőséget. 1912-ben le is zárták, majd a főváros ostroma idején újra használták ugyan, de a Kongresszusi Központ építése megpecsételte a sorsát. Ma a Farkasréti temető Budapest második legnagyobb sírkertje, a budai oldalon pedig a legnagyobb.

Pesten a XVIII. században több temető is létesült. A belvárosi halottak befogadására az Erzsébet tér déli részén lévő, illetve a Török Pál-, és a Lónyai utca sarkán lévő sírkert szolgált. Volt temető továbbá a jelenlegi Városháza helyén, a Belvárosi Plébániatemplom környékén (a Mária Terézia-féle rendeletig), a Deák tér és a Kossuth Lajos utca között (invalidusok temetője), a Molnár utcai pestistemető (a fertőző betegségben elhunytakat az ilyen ún. "ragálytemetőkben" lehetett csak eltemetni, mésszel beszórva), valamint a Kálvin tér és az Erkel utca között. Egy 1699-es irat szerint a Belvárosi Plébániatemplom Nedeczky nevű plébánosa két másik temetőt is említ: egyet a Váci-, egyet pedig a Kecskeméti kapunál. A század közepétől a külvárosi temetők is megnyitották kapuikat. A Ferencvárosban a Mester utca (régen Temető utca) végénél, a Józsefvárosban a Dugonics utca és a Kálvária tér közti területen, míg a Terézvárosban a Jókai u. - Teréz krt. által határolt részen volt.

A görögkeletiek a mai Csarnok tér területén temetkeztek, de ennél jelentősebb a XVIII. század végén megnyílt Tabán-Krisztinavárosi temető. Pest első központi temetője a szintén a század végén a Váci út - Taksony u. - Lehel út között létesült Váci. A források szerint ez volt akkortájt Pest legszebb sírkertje, még a földtemetések megszüntetése után (1849) is temetkeztek ide. A XIX. század elején új temetők létesültek a Ferencvárosban és a Józsefvárosban. Előbbi a mai Haller tér helyén, míg utóbbi a Kőbányai út két oldalán, a Ganz-gyár, és a Józsefvárosi pu. helyén volt. A józsefvárosi 1824-90 között volt használatban. Ezekben a mára nyomtalanul eltűnt sírkertekben (a józsefvárosi feszülete ma a Rezső téri templom mellett található) is számos neves ember nyugodott, de az évek során a megszűnések, és áttemetések miatt rengeteg sír nyomtalanul eltűnt.

előző oldal következő oldal 3 / 9