Kannibalizmus a szovjet Gulag rabszolgatáboraiban

2006. november 16. 14:00

Várdy Béla és Várdy Huszár Ágnes a Valóság 2006/5. számában azt mutatják be, hogy a kommunista állam belső ellenségeinek megtörésére létrehozott táborrendszer kegyetlensége miként kapcsolódott össze az iparosított mezőgazdaság által kiváltott éhezések kellemetlen mellékhatásával, a kannibalizmussal.

Korábban

A gulág hiányzik a köztudatból

Hatszázezer volt a magyar foglyok száma

Több száz amerikai a szovjet gulágon

Gulág, mint műemlék

Az első gyűjtőtábor 1918-ban alakult, amikor a fehér-tengeri Szoloveckij-szigeteken levő kolostort `különleges célú` rabszolgatáborrá alakították át. A cél az volt, hogy összegyűjtsék a régi rendszer híveit, majd vagy `átképezzék`, vagy egyszerűen kiirtsák őket. Az egykori kolostorban és környékén felállított barakkokban a húszas évek elején legalább húszezer politikai elítélt pusztult el borzasztó körülmények között. Az első munkatábort gyors iramban követte a többi, s idővel kiterjedtek az egész szovjet birodalomra. A táborrendszer 1934-ben az akkor alapított Gulag (Glavnoje Upravlenyije Lagerej - Lágerek Főigazgatósága) vezetése alá került, innen kapta nevét.

A táborokban a termelést összekapcsolták a napi ételadaggal. Ha valaki valamilyen okból nem teljesítette a kitűzött normát, csökkentették az adagját. Ezáltal természetesen még jobban legyengült, így még inkább képtelenné vált a norma teljesítésére. S ez így ment hetekig vagy esetleg hónapokig, míg a rab annyira le nem gyengült, hogy egyszerűen felfordult, s ott maradt a havon, a mocsárban vagy a latrinában, ahová tehetetlenül lezuhant, s belefulladt az ott összegyűlő emberi ürülékbe. Olykor azonban a hatalom még ezt a `természetes` halált sem várta meg, hanem a reggeli sorakozó és munkahelyre gyaloglás idején egyszerűen legéppuskázta az éhségtől és a munkahajszától lemaradó gyengélkedőket.

A munkatáborokon kívül, a szabadnak hazudott társadalomban nagyon sok esetben a mesterségesen teremtett éhínség vitte el emberek millióit. Az iparosodásban oly magasra rakták a mércét, hogy a szükséges nyugati technológiáért és gépekért cserébe minden elérhető gabonát exportálni kellett. A vad iparosítási és kolhozosítási kampány során vörös brigádok kutatták át az ukrán falvak paraszttanyáit, és szedtek össze mindent az utolsó szem gabonáig, beleértve még a jövőt jelentő vetőmagot is. Amikor semmi sem maradt a falvakban, megkezdődött a nagy éhínség. Az emberek először a szalmát, aztán a megmaradt igavonó állatokat ették meg. Ezután következtek a kutyák, a macskák, végül a gyermekek. Az éhségtől megőrült emberek a saját vagy a szomszéd gyermekek holttestét ették meg. A kannibalizmus odáig fajult, hogy a szovjet kormány - a gabonaszállítások leállítása helyett - plakátokat nyomtatott, amelyeken azt hirdette: "Saját gyermekeid megevése barbár cselekedet".

A milliókat elpusztító Gulag-táborok és a szovjet éhínség legvisszataszítóbb jelenségei közé tartozik az imént említett kannibalizmus. Anne Applebaum 2003-ban megjelent, a szovjet Gulag-rendszer kifejlődését összegző könyvében több ilyen jelenségről emlékezik meg. 1933 májusában például hatezer-száztizennégy parasztot deportáltak a szibériai Ob folyó Nazino nevű lakatlan és kietlen szigetére, élelmiszer és felszerelés nélkül. Már az első napon kétszázkilencvenöt embert kellett eltemetni. Három hónappal később egy odalátogató pártfunkcionárius azt írta hivatalos jelentésében, hogy már csak kétezren voltak életben, de ők is csak azért, mert felfalták halott bajtársaik tetemét. Egy politikai fogoly szerint, aki a tomszki börtönben találkozott néhány nazinói túlélővel, az egykori "telepesek", akik kannibalizmus vádjával kerültek rács mögé, "járkáló holttestek"-hez hasonlítottak.

Applebaum leírja - sőt, egy dokumentumfilmben is elbeszéli - az északi és a szibériai táborokból való szökés leggyakoribb módjával összefüggő kannibalizmust. A szökést megszervezők általában köztörvényes banditák voltak, akik beszerveztek egy-egy hiszékeny zsebtolvajt vagy politikai rabot is, s ő kapta a "hús" vagy az "éléstár" szerepét. A szökés után először a magukkal vitt élelmiszert fogyasztották el. Amikor az elfogyott, a húsnak szánt harmadikat meggyilkolták, feltrancsírozták, majd az út további részében elfogyasztották - áll a Valóság májusi számában.